Amúgy pedig jó volt a sziklán.
Bár az indulás csak több részletben sikerült, Bajóton már minden gördülékenyen ment. A pálya-beszerelés során teljességgel én vezényelhettem az eseményeket (Köszönöm, Balázs!), és már csak egynéhány, nem kimondottan veszélyes hibát követtem el - nem hiába: gyakorlat teszi a mestert, meg úgy látszik az ipari alpinistát is...
A mászás pedig nagyon-nagyon jól esett; teljességgel átmozgatott és elfárasztott, szellemileg pedig felfrissített. Olyan táblákat másztam meg, amiket magam sem hittem volna; és úgy vettem ki, hogy a sziklánál lévő csoport oktatói sem kizárólag a női mivoltomat dicsérték, hanem néha-néha egy-egy technikásabb mozdulatomat is. A leszerelés pedig már rutin-szerűen ment.
A fránya eső persze ma elvert minket, meg sem reszkíroztuk, hogy vizesek legyenek a kötelek - de az izomlázamból ítélve nincs is így ez rosszul. A többiek, akik először voltak sziklán ügyesen megtanulták az alapokat (csomók, eszközkezelés, alapelvek), és teljesen nekibuzdultak - azt hiszem, nem ez volt az utolsó mászós hétvégénk így együtt.
A Pusztamaróti Sólyomfészekhez pedig ócska út vezet, de a fűtés nagy hatásfokkal működik.
Soha rosszabb hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése