Van vagy 30 pár cipőm - változatos színben, formában és vastagságban; amelyek közül általában minden alkalomhoz és öltözékhez megtalálom a megfelelő darabot.
A gondot nem is ez okozza - hanem a tárolásuk. A kamrában a cipőtartón már nehezen férnek - és bár rendszeresítettem egy teljes polcot, mintegy 12 cipősdoboz befogadóképességgel a számuka, még mindig jut néhány pár az eggyel feljebbi sorba.
Nomeg, amiket éppen használtam, azok az előszobában foglalják a helyet, csökkentve a használható alapterületet, nehezítve a bejutást és a takarítást. Utálom, ha az előszobában elöl van egynél több pár cipőm - pláne a világos színűekből; mert könnyebben koszosak lesznek, és csak kallódnak ott.
Mindazonáltal elgondolkodtam a dolgon ma délután, amikor Zoli - stílszerűen a munkahelyére indulva - megállapította: "Tyű, de szép kis fehér cipő! Tényleg ideje lenne elvigyelek vacsizni, hogy végre ilyenben láthassalak!"
Be kell vallanom: elolvadtam. Nem csak a vacsora-ígéret miatt (ami már nagyjából egy hete napirenden van, de most úgy tűnik, végre meg is valósul). Sokkal inkább azért, mert Zoli korábban sokszor mérgelődött miatta, hogy túl sok cipőm van; hogy rengeteg helyet foglalnak, és hogy elöl hagyom őket. Most pedig - talán a táborvezetős, külön töltött nyár hatására, talán csak a láb-mániájának hozadékaként - úgy tűnik, mintha megváltozott volna a véleménye, és elfogadna cipőstül-mindenestül: mániákusnak, nőnek, embernek; és nem csak hogy eltűrné, hanem egyenesen tetszene neki az elöl hagyott fehér cipő.
Miután elment dolgozni, azért összepakoltam kicsit itthon - és az elöl lévő lábbeliket is a helyükre rámoltam.
Egy kivételével. A fehér cipő elöl maradt, hogy emlékeztessen bennünket a szeretetre; az elfogadásra; a boldogságra, amivel megajándékozott a Kedvesem; és - nem utolsó sorban - a kilátásba helyezett meghitt vacsorára.
Jó étvágyat. Egyetek fehér húst. Pl. csukát. (roston)
VálaszTörlésDe ne véreset.