Lillával anno, abban a 3 évben, amíg Nála laktam kialakítottunk egy bevett gyakorlatot a takarításra. Nevezetesen azt, hogy Ő szív, én meg sikálok. Mert a porszívózást én utáltam jobban, a felmosás-fertőtlenítést meg Ő. Persze az egész takarítás leggenyább része - az előzetes rendrakás - mindkettőnket egyenlő mértékben terhelt; így az igazi "szíváson" is fifty-fifty osztoztunk meg.
Mióta egyedül vezetek háztartást, az egész kóceráj az én vállamon nyugszik: én porszívózok, mosok fel, törölgetek, mosogatok, ablakmosok, miegymás. És rájöttem, hogy az igazi "szívás" nem a porszívás: mert a felmosással sokkal több a macera ha igazán alaposan akarom csinálni, és a fertőtlenítéssel is sokkal több idő és energia elmegy, nem is beszélve a mosogatásról...
Ígyhát - ha másra nem is - ma rávettem magamat a porcicák likvidálására; és nem is szívtam közben annyira a fogamat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése