Azt is szívesen elmondom, hogy mit csinálunk ott. Hát, első körben teázunk. Meg nagyon-nagyon kényelmes fotelban üldögélünk. És beszélgetünk - ez a pszichológia. Meg néha Iza nyomkodja az alkaromat (ilyenkor nem ülök a kényelmes fotelben, hanem álldogálok) - ez a kineziológia. Komolyan. Laikus szemmel, erő-ráfordítást vagy lelkierő-igényt tekintetében ezt kell bevállalnia annak, aki úgy dönt, hogy rendbeteszi a kis lelkét. Aztán persze vannak húzósabb beszélgetések is, amikor olyan dolgokkal nézünk szembe, amik nehezek, problémásak, satöbbi - de ezek mindig olyan ütemben jönnek, ahogy mi magunk szeretnénk; ennek a ritmusnak mi vagyunk a mércéi, és nem a szakember.
Ennyit a mézesmadzagról - most térjünk a tárgyra.
Ma - fél év után először - újból megyek pszichológushoz. Gondolkodom, hogy hogyan fog beleférni 90 percbe az a rengeteg dolog, ami azóta történt velem - és hogy hogyan nem fogok kihagyni semmit sem.
És ekkor jutott eszembe a blog. Ami - szinte pontosan azóta, mióta legutóbb voltam - mindent dokumentál. Minden kicsi folyamatot, lelki változást, rezdülést.
Persze nem vihetem el a gépemet, vagy olvastathatom végig Vele az egészet - erre nincs se idő, se energia. Viszont arra van, hogy én magam átfussam a történéseket - és kijegyzeteljem magamnak, hogy mik a főbb momentumok - így aztán nem fogom elveszteni a fonalat.
A blog tehát hasznos dolog önismereti szinten is, és úgy gondolom, érdemes időről időre visszanézni, mit írtunk a múltban. Lehet belőle tanulni; lehet rajta örömködni, hogy túllendültünk egy-egy krízisen; és végig lehet követni egy-egy probléma, nehézség útját és megoldódását.
Úgyhogy: ezt fogom tenni. Olvasok, és jegyzetelek. Természetesen minden önimádat nélkül. Csakis szakmai célokat szolgálva. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése