Nem tudom jól kifejezni, amit érzek.
Van benne egy nagy adag düh, és jó rész fájdalom, rengeteg együttérzés, szomorúság, csalódottság a világban.
Elkeseredhetnék. Te már tudom, hogy túl vagy ezen is.
Ami viszont még ebben a baromi hülye és igazságtalan történésben is képes felvidítani: az a mélység, ahogy magaménak éreztem az első pillanattól a Te gondodat. Az az elkeseredett tehetetlenség, ami - úgy éreztem - az első pillanatban gátol a tettekben; és a tenniakarás Érted, ami ellene szegül.
Szeretlek. Mi sem bizonyítja jobban, mint az iménti könnyeim érted.
És ezeknek nem tudok nem hinni még én, az örök kételkedő sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése