Az én Apukám

Az én Apukám csomósra főzi a tejbegrízt, és rengeteg kakaót szór a tetejére.
Az én Apukám egyetlen gyertyával újból vízhatlanná tud tenni egy 30 éves sátrat.
Az én Apukám szembe is behajt a körforgalomba (a néptelen Szigetközben, hajnali 3-kor).
Az én Apukám olyan zenéket tesz az autós lejátszómra, amiket egy év után is szívesen hallgatnék, ha nem folyott volna olvadt vaj a hangszóróba.
Az én Apukám tud gitározni.
Az én Apukám megtanított kenut kormányozni, bárhogy is ellenkeztem.
Az én Apukám tudja, hogy nem kell utánam a vízbeugrani.
Az én Apukám tud egy titkos jelszót egy titkos esetre, amit csak mi ketten ismerünk.
Az én Apukám bármit azonnal megold, és az legalább a szükséges időtartam+1 percig működik is.
Az én Apukám mindig meghív ebédelni, ha Budapesten jár.
Az én Apukám vezet a legeslegjobban társastáncban.
Az én Apukámról úgy hírlik, hogy elefánt a porcelánboltban, de újabban olyan ügyes amatőr pszichológus, hogy nagyon büszke vagyok Rá.
Az én Apukám nem fél a hétfejű sárkánytól.
Az én Apukám csakazértis optimista, ha addig él is.
És az én Apukám, amikor itt jár, mindig küld nekem egy pár mosolyt, csak, hogy tudjam: jó, amit csinálok.

Tudom. Mosolygok. Köszönöm. Nem csak ezt.