És természetesen én is kajánul mosolyogtam mindig a nyugdíjas rokonokon, ismerősökön; akik elmesélték, hogy az Aldiban ezt vettek akciósan, a Lidl-ben meg amazt, de a csokit csakis a Tesco-ból szerzik be, húst pedig ugyebár a hentestől...
Válság van. Ez szerencsétlen módon egybeesik az életem, életünk azon időszakával, amikor még a családalapítás, gyerkőc-vállalás, lakáshitel-törlesztés, szülők támogatása előtt kicsit megalapozhatnánk a jövő hosszú teleit, felkészülhetnénk anyagilag, erőforrások tekintetében az eljövendő kihívásokra, feladatokra. És éppen emiatt igyekszünk minél szűkebbre húzni a nadrágszíjat - nem azért, mert jelenleg nincs miből; éppen ellenkezőleg: azért, hogy évek múlva is legyen.
Így aztán arra lettem figyelmes, hogy mostmár én is inkább biciklire ülök, és eltekerek a Tesco-ig, mintsem, hogy három-négy-ötszörös áron vegyek folyékony mosószert; amikor fél áron van a mangó, akkor 7 db-ot veszek belőle a Lidl-ben; de utána elmegyünk az Interspar-ba bevásárolni; itthon sütöm a kenyeret és sokkal ritkább, hogy a városban étkezem, amikor rám érik a dél; Zolinak is reggelit, ebédet csomagolok; tudom, hogy a Demera márkájú nádcukor a legolcsóbb, és azt is, hogy ez csak a Spar üzletláncában kapható; figyelek az akciókra és engedményekre; sokkal kevesebb ételt dobok ki érdeklődés hiányában; és legutóbb a falafelt és a joghurtos padlizsánt is itthon készítettem el, nem ültünk be érte a törökbe, ahogy régen tettük volna.
Válság van, de ezeket a megszorító intézkedéseket valahol élvezem is; legbelül játéknak fogom fel. Játéknak, aminek a célja az életminőségünk változatlan fenntartása; és amelyben az eszközök olyan globálisan is értelmezhető emberi értékek, mint a figyelem, az energia-befektetés, a tájékozottság, a tervszerűség és az összefogás.
Nem mondom, boldogabb lennék, ha kolbászból lenne a kerítés végre - de így sincs okom panaszra.
:)
VálaszTörlés