November elsején sziklát másztunk a Róka-hegyen. Verőfény volt, sok embert kivonzott a jó idő. Nagyon jót másztunk, és hazafelé készülődve figyelmesek lettünk egy korábban hazaterő páros ottfelejtett, és elég ramaty állapotban lévő mászócipőjére. Akkora volt, mint a lábam; szóval én hoztam haza. Gondoltam, megkeresem a gazdáját - hittem is, meg nem is, hogy így lesz; vagy ha nem találom, végülis cipő lehet ez nekem is...
Teltek múltak a hetek, nekem meg csak nem akaródzott meghirdetni a cipőt a közösségi portálokon, vagy mászós site-okon. Már-már elkönyveltem, hogy az enyém, noha nem mostam ki, nem használtam...
Ma, valami érthetetlen belső késztetés folytán a blogomon a "Következő blog" ikonra kattintottam. Többször is. Így keveredtem egy túra-szerető ember blogjára, és elkezdtem túrabeszámolókat olvasgatni. Belemélyedtem, lapoztam, olvastam...Mígnem egy bejegyzésnél egy olyan fotóra lettem figyelmes, amin megtaláltam saját magamat...Kicsiben csak, elmosódott foltként, madártávlatból; de én voltam az, mellettem Frodó, Balázs...Rókahegy, November 1.
Megjegyzésként a szerző panaszolja: elhagyta a cipőjét.
Nos, akár 2 hónapja történt, akár nem, én azonnal küldtem neki egy üzenetet...
És belül baromira hálás vagyok magamnak, hogy nem mostam ki az amúgy iszonyatos szagú csukát. Tiszta lebukás lett volna...:)
Jihhá :D
VálaszTörlés