A mai fiatalok...

A mai fiatalok, jellegzetesen az egyetemista, (leendő) értelmiségi fiatalok élete csupa móka és kacagás. Más dolguk sincs, mint tanulni és szórakozni! Pláne kifejezetten azoké totál egyszerű, akik már az egyetemi tanulmányaik vége felé, alkalmasint utolsó évében járnak, és egyetlen kötelességük a nagy lébecolás közepette a kis-semmiség 25 órás tanítási gyakorlat elvégzése.
Természetes, hogy tudnak 30 percet várni, amikor egy előre egyeztetett megbeszélésről van szó, és kétségen felül áll, hogy az ELTE tájékoztatta őket a feltételekről. Mert az ELTE mindig, mindenkit, mindenről tájékoztat. És ha mégsem, akkoris. Természetesen iszonyúan hálásak amiért van lehetőségük a kötelező gyakorlatukat egy nagy persztiszű intézményben tölteni - választásuk persze nincs, de felesleges is, hiszen mást se csinálnak az életben, mint folytonosan választanak...
A mai fiatalok persze csodálkoznak, hogy itt szabályok, határidők vannak. Jah, kérem, nem szoktak hozzá, hogy az életben teljesíteni kell, igazodni és alkalmazkodni; hogy az eredményeket csak áldozatos munkával érhetik el. Node majd itt ezt is megtanulják, hajajaj!
Tehát - akár le kell mondani az aerobik-edzést és a barátnővel kávézást, akár nem - ennek a gyakorlatnak pörögnie kell. Jövő hét keddig végezni kell az első etappal. Hogy miért? Mert csak. Mert muszáj. Mi, pedagógusok nem érünk rá, kérem! Igaz, hogy egymással is vitázunk, és teljesen lényegtelen dolgokról beszélünk megállás nélkül, másfél órában, ad hoc sorrendben; de azért iszonyatosan túlterheltek vagyunk (mégsem égtünk ki, írja fel mindenki piros nagy betűkkel a jegyzetfüzetébe!). Egyszóval még ezen a héten. Még most. Még ma. Na jó, holnap is elég. Reggel 8 előtt. 10 perccel.
A mai fiatalok nem dolgoznak reggel 8-tól este 7-ig. Bárki, aki ilyet állít, tévedés áldozata. Bármennyire szimpatikus, és bármennyire magabiztosan is adta elő az a lány, hogy holnap nem tud megjelenni, és, hogy bár nagyon rugalmasan és alkalmazkodóan igyekszik viszonyulni, ezen a héten képtelen elvégezni a félévre kiszabott óralátogatás-mennyiséget; teljességgel biztos, hogy egyszerűen csak nem akar felkelni hajnalok hajnalán. És nem érti, nem képes megérteni, hogy itt 6 hét múlva megáll majd az élet. Bizonyám. A középiskolákban már nincs oktatás a tavaszi szünet után! Nem tudják? Hiszen ezt mindenki tudja! Bejárunk, persze, a diákok is, csak valami más van. Zsongás. Készülés. Miegymás. Neeeem, a tanítási gyakorlatra az már nem megfelelő idő. Végülis honnan veszik ezek a fiatalok, hogy arra 3 hónapjuk lenne?
Visszetérve ehhez a nagypofájú fruskához meg: Hogy a bánatba dolgozhat ezen a héten minden nap? Ez nonszensz. Egy mai fiatal igenis alszik, meg internetezik minden délelőtt. Méghogy a jövő hétre majd máshogy alakítja? Színtiszta kamu! Csak gyűjti az erőt, hogy fel tudjon kelni időben! Bezzeg én, aki 6-kor kelek...Hogy is lehetne egy munkát máshogy alakítani? És méghogy baromira rugalmas! Mi az, hogy holnap nem tud megjelenni? Igazán kitalálhatta volna, hogy akkorra adok időpontot.
Na mindegy, majd megoldja valahogy. Aztán ha mégis eljön majd, akkor kiderül, hogy mennyire kellett dolgoznia... Ha ezt az édes szülei hallanák, akik eltartják?!
Az órarendemet meg a telefonszámomat persze nem adom meg neki! Mit képzel ez? Majd szépen megnézi az interneten. Úgyis azon lóg egész nap. Ha ilyen sürgős neki, hogy megtudja, mikor jöhet ebben az egy hétben, akkor majd utána jár. Nem káptalan az én fejem, kérem!

Méghogy megoldotta a szerda délelőttöt? Jó duma! Milyen rugalmas lett hirtelen! Én mondom, Kollegina, keményen kell ezekkel a hallgatókkal bánni, még a végén azt hiszik, hogy átverhetnek minket...! Pedig mi teszünk nekik szívességet...