Bár nem vagyunk vegetáriánusok, az utóbbi időben igencsak ritkán került itthon húsétel az asztalra.
Ennek persze több oka is van. Első sorban az időm, és annak korlátos volta. Húst elkészíteni - vallom - művészet; ha csak összecsapni volna időm, inkább neki sem állok.
Másrészt, mivel szinte minden napunk egy-egy meglepetés, nem dolgozunk két nap ugyanolyan ritmusban, ezért az ételek egy jó része nem csomagolható el, és vihető magunkkal a munkahelyre. Így rengeteg étel ránk romlana - ha megfőzném őket.
Harmadrész - és a korábbiak folyományaként - az utóbbi hetekben a főtt étel igényünket inkább külső forrásból (házhoz szállítás, gyros, satöbbi) elégítettük ki; nagyrészt külön-külön.
Negyedrészt pedig: a hús igencsak drága. Pláne abban az esetben, ha nincs rá garancia, hogy el is fogy. Kiönteni 3 hét múlva szinte aranyárban van...
Mindemellett azért én is kiéhezem néha a "hazai" ízekre. Barátokkal beszélgettünk nem is olyan rég marhapörköltről is, zöldborsó levesről is.
Mindkettő ízének képzete olyan mélyen ivódott az izlelőbimbóimba, hogy miattuk határoztam el: júliusban főzni fogok. Minden nap, vagy legalább minden másnap.
Ma elkezdtem. A marhapöri fennséges lett - természetesen nokedlival ettem, de később is alig bírtam abbahagyni a nassolást a fazékból; a borsóleveshez pedig már a hűtőben lapulnak a hozzávalók.
Egészségesebb, költséghatékonyabb is lesz így az életünk. Nem is beszélve a közös, itthoni étkezések meghittségéről.
Jó étvágyat Mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése