Rövidebb formájában MÁV.
Tegnap 45 percet álltam a Fészkesfehérvári vasútállomáson. Jó-jó, az első 25-öt saját "hibámból"; nem akartam lekésni a 21:55-ös vonatot, mert csak egy óra múlva jön a következő - és egyben utolsó.
De a következő 20-at azért, mert késett az a tetvedék vonat.
Na jó, ennyire azért nem idegeskedtem. Ha az embernek egy alternatívája van az egyik városból a másikban még aznap eljutni, akkor - vélem - jobban teszi, ha türelmes. Meg a sok pattogás nem tesz jót az idegeknek se...
Egyszóval: vártam. Békében, türelemmel és rácsodálkozva mindenre, ami csak szép és jó körülöttem. Ha lett volna nálam fényképező, lefényképeztem volna az állomásépületet alig fénylő alkonyi felhőkkel a háttérben; ha lett volna ismerős, beszélgettem volna vele.
Éjfélre itthon voltam - Zoli kijött értem Kelenföldre.
Nincs is nagy baj ezzel.
Csakhát: Mér' állunk, vazze?
Hát igazán összebeszélhettünk volna. Kb. kettővel azelőtti vonattal mentem én ugyanis:D Alapból meg pont azt céloztam meg, amivel te mentél, csak már az agyára mentem a családnak, úgyhogy inkább előbb eljöttem.
VálaszTörlésJól tetted, hogy az ürömben megkerested az örömöt :)
Egyébként másik alternatíva a szombat esti városunkra: Shake-ass-fehérvár