Két napja életemben először van "munkaidőm" a szó szoros értelmében.
Úgy értem: mióta dolgozom, mindig meg volt szabva az a bizonyos idő-szükséglet, amit a munkámmal kell töltsek; de ezt eddig minden esetben a munka maga határozta meg; annyi időt kellett rászánnom, hogy tutira csillagos hatosra el legyen végezve - és kész.
(Hozzátartozik persze, hogy az ilyen rugalmas munkaidőnek az anyagi honoráriuma is rugalmas, értsd: sok esetben kiszámíthatatlan...)
Két napja - úristen, ez már a harmadik - nem az a feladatom, hogy adott munkát megfelelően elvégezzek - tart ameddig tart; hanem az, hogy adott időkeretet hasznos, az engem foglalkoztatók számára releváns és előremutató tevékenységekkel töltsek ki.
Kreatív feladat - ígyhát alapvetően vonz; de be kell valljam: még szokni kell. Egyelőre legszívesebben folyamatosan listát írnék, hogy még mit tehetnék ma, holnap, holnapután; mert pillanatnyilag rettegek, hogy elfogy a feladat. :)
Nem kell megnyugtatnotok; tudom, hogy nem fogy el. Mindemellett vicces, hogy egy új munkakörben első körben ez a legnagyobb problémám...:D
azért szerintem a lista jó ötlet én a mai napig alkalmazom. van az az irodai asztalomon egy a5-ös jegyzettömb, amire a legapróbb szarságot is felírom, több okból is jó: egyrészt tutira nem felejted el sem a meglévő melót, sem az ötletet, másrészt motiváló hatású a sok áthúzkodott tennivaló :)
VálaszTörlés