8

Van egy csoportom. Nincsen benne kevés gyerek. Konkrétan: épp annyi, amennyit a Helen Doron módszer egy csoportban maximálisan megenged. Azaz 8.
A kölykök nem is nagyon idősek még - 2-3 évesek -, ennek ellenére már anyukák nélkül vesznek részt az órán. Namost: ettől nyilván sokkal több hely marad a teremben a játékra, és sokkal több aktivitás az angolra (anya ölébe bújás helyett). És persze: sokkal több feladat marad nekem - amiket a 45 perc során így vagy úgy, de meg kell oldanom.
Vegyük végig a szereplőket (a személyiségi jogok védelmében természetesen álnéven):

Julcsi: 2 éves, általában késik. A mozgásigénye egy az élsportból kimaradt felnőtt számára kielégíthetetlennek tetszik. Nem ül le, rohantában időnként mond valamit angolul. Előfordul, az energia-túltengés szeretet- vagy utálat-kitörésben végződik - ilyenkor általában mindkét esetben szét kell választani a küzdő feleket.
Dóri: 2 éves. Nem nagyon érti, miért érdekli a többieket annyira-nagyon, amit éppen mutatok nekik. Szeret szaladgálni, túrni a dobozomban, amiben nem kellene; nem szereti, ha más gyerek macerálja, vagy vissza kell adni, ami a kezében van...
Tina: 3 éves, vezéregyéniség. Mindent ért, mindent tud - és az utóbbi időben mindent módszeresen szabotál is. A többiek persze utánozzák. Ha elfeledkezik magáról, gyönyörűen énekel, táncol, nagyon ügyes.
Réka: 3 éves. Mióta egyszer megütött, és elmagyaráztuk, hogy ezt miért nem szabad, rendszeresen megsimogatja a fejemet. Nagyon okos, mindent tud, mond, csinál. Kivéve, amikor Tinát utánozza (az esetek durván 40%-a)...
Molli: 2 és fél éves. Ha észreveszi, hogy észreveszem, hogy részt vesz, vagy tud valamit, akkor morcos lesz vagy szégyenlős és elfordul. Általában óra közben jön rá a pisilhetnék, de nem szól - vannak jelek, amikből általában észreveszem. Mázli.
Szelim: 3 éves. Minden óra elején bejelenti, hogy ezután haza fog menni (ami tény, de neki szüksége van arra, hogy hétről hétre megerősítsük, hogy nem marad itt örökre). Jópár dologra, tevékenységre, feladatra határozott nemet mond. De legalább nem bomlaszt, inkább csak figyel.
Máté: 3 éves. Általában figyel. Általában részt vesz a feladatokban. A legtöbbször még énekel is. Na jó, akkor egyiket sem, amikor a kishúgát ölelgeti-rendezgeti, vagy ilyesmi...
Emma: 2 éves, Máté kishúga. Sok vizet nem zavar. Nagy vonalakban részt vesz, de ha nem, akkor sem bomlaszt.

Viki: 25 éves. Próbál használható, élvezhető módon tanítani, miközben paralel megpróbálja rávenni Julcsit, hogy üljön le színezni, de legalább ne ölelgesse Dórit, aki azt utálja. A tekintetét véletlenül sem emeli Mollira, nehogy abbahagyja az éneklést, és feszülten figyel, hogy akárhányszor megsimogatja valaki fejét, Tina is kapjon valami pozitív gesztust, különben megint félreül a sarokba duzzogni. Miközben próbálja meggyőzni Rékát, hogy nem kell feltétlenül Tinát utánozni, Dóri már az ölében ül, hogy ne rohangásszon körbe folyamatosan. Néha lefeszegeti Mátét Emmáról, hogy haladhassanak, és igyekszik odafigyelni, hogy Szelim éppen a feladat melyik részére mondta, hogy "NEM", hogy a többi résszel még megpróbálkozzon nála. Mindezidő alatt úgy cirka 3 gyerek megy ki és be pisilni; orrot fújni; inni, anyának puszit adni; azért, mert verekedett; vagy valami egyéb jól hangzó indokkal. Viki úgy érzi, ha nőne még 2 pár keze, némelyik helyzetben az sem lenne elég, hogy demonstrálja az aktuális tanulnivalót; rendet tegyen; szeretetet nyilvánítson, ajtót nyisson; orrot fújjon; kiosszon, beszedjen. A 45 perc végére lényegében élőhulla.

És, hogy a gyerekek élvezték-e? Nagy eséllyel igen.
De ez az óra végén már neki 8.