5:30kor csörög az óra. Kómában fürdőszoba, örülök, hogy megismerem a balzsamot, és nem a borotvahabot nyomom a hajamra...Tea, kaja-csomagolás, mit vegyel fel, nőnek is kellene lenni. 6:30, indulni kéne, ha nem lenne a család másik fele még neglizsében. 6:45. Még odaérek.
Amíg reggeliznek a kölykök, én is hozzájutok a kiflimhez - bár tény, hogy kinézik a számból; nekik zsömléjük van, pech. Öltöztetés, pelus; közben a Titanicról hallgatok kiselőadást a Nagytól, néha válaszolnom is kell. Aztán jön a napi terv: egyezkedés, hogy kimenjünk-e a parkba, vagy bent vonatozunk napestig; kompromisszumok és kézfogás. Azután egy fél óra csendes játék, csak 10 percenként kell beavatkoznom, hogy ne fajuljon el a testvér-harc. Majd kipattan a szikra a Nagy kobakjából: süssünk linzert! Minden van hozzá, neki is látunk. Tudja a receptet, átverni se tudnám (ha akarnám se), csak ámulok-bámulok. Persze az egész konyha maragarinos lisztben fürdik, de valahogy nem bánom. Amíg a tészta pihen, a Kicsit én szórakoztatom, az emeleten pedig bonyolult sín-rendszer épül. Azután szaggatás, sütés következik. Utána pedig ebéd. Mire a kölykök végeznek, én már el is mosogattam - a sütés után is. A desszert friss linzer-keksz, aminek így, a saját készítés büszkeségétől édesebb az íze. Kézmosás, közben fel is porszívózok - ki hinné, mire elég 3 perc, aki még nem volt 2-3 apró gyerekkel?! Mire lefektetem őket, a hajam újra lófarokba fogva, a kezemen nyoma sincs a linzer-tésztának, kicsit sebbel-lobbal távozom, mert úgy hallom, mintha kopogának; de mire leérek, senki sincs az ajtó előtt. Még üvölt a Kicsi, amikor lerogyok a jól megérdemelt 1 órára netezni - majd abbahagyja. Ez már az idegek harca, jól tudom.És ekkor hasít belém a felismerés, hogy mekkora előny lesz ez a nagy adag tapasztalat, ha saját gyerekem lesz; mennyivel nyugodtabban, rugalmasabban tudom majd kezelni őket. Hiszen már előre rengeteget edzek türelemre, elfogadásra, 4 kezes feladatmegoldásra és tévedhetetlen reflexre :D.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése