A randevúra indulók izgatott alaposságával készülök. Kisszoknya helyett ugyan farmer, csizma helyett túracipő kerül a lábra; de a hajamat azért beszárítom. Kicserélem a nyakláncom: mindennek oka, mindennek rítusa van már, ha találkozni készülünk...
Bár minden apró porcikáját ismerem, még mindig beleborzongok a várakozásba, hogy végre újra látom. A bőrömön érzem majd az érintését, a leheletében úsznak a hajszálaim, körülölel, és végre újból elveszhetek abban a keményen, és egyszerre lágyan biztonságos ölelésében.
Talán meg is csókolom. Talán percekig nem tudok majd szólni, csak állok döbbent megnyugvással Vele, Benne.
Mert szerelem ez. Jobb szó nincsen rá.
Este magához ölel újra a Szigetköz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése