Lehetetlen

A lehetetlen kérem - ahogy a héten több ízben rájöttem - igenis lehetséges, csak - mint megtudtam - elég hangosan és sokszor kell rá felszólítani valakit.
A kölykök legalábbis általában ezt a stratégiát alkalmazták több-kevesebb sikerrel rajtam. De nem aggódom miatta, minthogy tőlem tanulták. Csak én általában 8-adszorra is udvariasan kérek...
Az pedig, hogy a mászófalon való biztosításhoz 2 kéz kell, továbbá egy gyermek hátamon való megtartásához szintén 2 kéz szükséges, nekem pedig összesen van 2 kezem; statisztikailag nem zárja ki annak a valószínűségét, hogy a két tevékenység egyszerre legyen végezhető - feltéve persze, ha a kettőhöz szükséges mozgások 100%-ban fedik egymást. No most, megsúgom, nem fedik. De ettől még persze lehetséges...
A tej-tojás-kukorica-érzékeny, azaz effektíve gyümölcsön, zöldségen és vízen táplált gyermek szerdán közölte, hogy unja az almát. Nagy kár, hogy nem banánt csomagolt előtte napokig az anyuka...
Megtudtam, hogy a kommandósok között az egyik kulcspozíció a "Zseni" feladatköre - bár, hogy milyen szerepet tölt be, az már az engem megillető információk körén kívül esik. A főnököt pedig minden esetben ki kell végezni.
Ha 3 szekrénykulcs nálam van, és a sajátom köztük van, az mázli; ha 4, akkor Zsombi valószínűleg elaludt; ha mind az 5 megvan, akkor áldozatot kell bemutatni a főbb vallások isteneinek. És ezen gyerekenként 1 karabíner sem segít.
A tízórai nem kell. Amikor végre elfogy, akkor meg miért nincs. A palacsinta nem kell. Ha megettem, mégis kéne. Dinnyével pedig mindent végig lehet enni, sőt kötelező is. Tényleg. És nem akarom tudni, hogy mitől büdös a hűtő.

Holnap vége. Túlélem.