Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2012. július 28., szombat

A nő kétszer


5-kor kel. Autót vezet. Ételt, költségvetést logisztikáz. Mosolyogva a feje fölé emel, megpörget, feldobál, elkap. Kötéltechnikát oktat. Tudja az utat. Túlélésre tanít. Vízből, kötélből ment. Futva közlekedik, ha kell. Erős a keze, erős a tekintete. Szigorú, fegyelmezett. Laza, nem tilt feleslegesen. Ha kell, erősen fog, ha lehet, szabadon enged. Bizalommal van, de ismeri az összes lehetséges kimenetet. Fejben oszt, szoroz, villámgyorsan. Hiszi, hogy az van elintézve, amit ő intézett. Felkapod a fejed, ha szól. Ritkán látod tétlennek, akkor viszont mozdulni sem hajlandó. Mindenét neked adná és velejéig önző. Járó motornál is felnyitja a motorháztetőt. Nem ismer lehetetlent. Rendületlen ádázsággal mosolyog.


Szoknyát húz, fülbevalót akaszt a fülébe. Plázákat ró, ruhákat próbál, színt színhez illeszt. Indokolatlanul hangosan kacag; és retteg, amikor tükörből kell tolatni. Mindenki anyukája, ölel, simít, felemel, megpuszil, babusgat, elbájol. Mindent megold egy pillanatra, ha kibontja a haját. Rúzsa Magdit hallgat. Él-hal a desigual-ért. Plüssállatot hord magánál. Nem indul el manikűrkészlet nélkül, és 2 féle napszemüveget tart a táskájában. Képtelen autót takarítani. Érzelmi alapon irányít, a tények a háttérből figyelik. Néha kedve lenne sírni vagy hisztériázni. Narancssárgára festi a körmét.

Egy időben, még csak nem is felváltva. Welcome to my reality!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése