Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2011. május 6., péntek

Az Anya - kétszer


1.
Budapest, Keleti pályaudvar, 9:05.
A fiatal anyuka - hordozóban a kb. 9 hónaposával - és a korban hozzáillő apuka felszállnak a félig telt Railjet nemzetközi vonatra. Végighúzkodják az amúgy rengeteg felszerelésüket a vonaton; némi feltűnést keltenek a jó megjelenésükkel, és a babájukkal. Meg úgy amúgy is, abba a típusba tartoznak, akik nem kerülik a feltűnést.
2 kocsi végigbóklászása után megunják, hogy nem találnak üres 4 üléses blokkot. Igaz, babástul csak hárman vannak, de nem akarnak mással közösködni. Nekik nem az jár.
A lány nyugodtan ül jól megválasztott - és ennek okán időben elfoglalt - helyén. Menetirányba nézve, asztalnál a laptopjának. Épp befejezte a reggelit, éppen elégedett a sorsával. És a vonat is mindjárt indul.
Az anya elé áll, és közli, hogy ők 4-en vannak, és kisbabával, úgyhogy adja át nekik a helyét. Kérésnek, kompromisszumkészségnek nyoma sincs.
A lány elkezd pakolni. Jól láthatóan nincs kedve vitázni.
A vonaton rengeteg hely van még. Ő itt szeretett volna ülni.
Nincs kedve vitázni.
A lány félhangosan megjegyzi, hogy érti ő, de ő ide ült le, itt szeretett volna ülni. Agressziónak nyoma sincs a hangjában. Tanár. Most is inkább magyaráz.
Az anya kijelenti, hogy ők gyerekkel vannak. A kijelentésnek nyilván meg kellene győznie a lányt.
A lány megjegyzi, hogy emiatt jött egy fél órával korábban. Már majdnem teljesen összepakolt.
Az anya kijelenti, hogy a gyerekkel nem tudtak korábban elindulni.
A lány már megy.
Az anya rávillant egy önelégült mosolyt az apára. Beköltöznek hárman a lány helyére.
Ő meg megy. Nyitott táskával. Minél gyorsabban, minél messzebb.

2.
Győr, Főpályaudvar, 13:42
A fiatal Anyuka és 6 éves kislánya felszállnak a félig telt Railjet nemzetközi vonatra. Helyet keresnek, és találnak is hamar - igaz, nem egymás mellett ülnek. A kislány beszélgetni szeretne - az Anyuka fáradt, pihenne egy kicsit. A lányka félhangosan kiabál; az Anya kedvesen csitítja, miközben kényelmetlenül kicsavarodva fordul felé.
A lány nyugodtan ül a jól kiválasztott helyén. Előtte asztal - a laptopnak; vele szemben 30-as hölgy olvas bulvárt.
Az Anya úgy dönt, új helyet keresnek. Nem jó ez így se a kicsi lánynak, se neki. Elindulnak "szerencsétpróbálni". Nemsokára találnak egy négyes ülést, ahol van két szabad hely - igaz az ott ülők táskáját, kabátját fel kell tenni így a poggyásztartóba. Az Anya mosolyogva megkérdezi, hogy szabad-e itt a számukra két hely. Amúgy is csinos, kedves az arca, de a mosoly még szebbé teszi.
A lány készségesen feláll, két mozdulattal összerendezi, majd a poggyásztaróba teszi a csomagját. A szemben ülő hölgy is összepakol. A lány javasolja, hogy átül a menetiránynak háttal; hadd üljön Anya és lánya egymás mellett.
Az Anya megköszöni a segítséget, ismét mosolyog, beragyogja a vagont. Elmondja, mennyivel jobb így nekik, egymás mellett; mennyivel kényelmesebb, mennyivel jobban tud pihenni ő, és játszani a kislány az asztalon. Gyurmát ad a kicsinek, aki önfeledten játszik vele Pestig, amíg az Anya a napszemüveg árnyékában szendereg.
A lány pedig megköszöni Nekik, hogy így is lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése