Coelho, ma, nekem

"A mágiában - és az életben - csak a jelen pillanat létezik, a MOST.
Az időt nem úgy mérik, mint a távolságot két pont között.
Az "idő" nem múlik. Az emberi nemnek rettentő nehéz a jelenre összpontosítania; folyton a múltbeli tetteinken gondolkodunk, mintha csinálhattuk volna jobban is; és a tetteink következményein, mert nem úgy cselekedtünk, ahogy kellett volna."

A boldogság nem attól függ, hogy mi van kívül. Nem feltétlenül leszel boldog, ha fizikai értelemben mindened megvan; és nem tesz szükségszerűen boldogtalanná, ha sok körülmény hiányzik az ideálishoz. A boldogság mindig belülről fakad; mindig valami különleges fény, ami átragyogja a feltételeket.
A boldogság - úgy gondolom, tanulható képesség. Elengedni a felesleges terheket; koncentrálni arra, ami magával ragad; egyszerre figyelni és sodródni. Bizalommal önmagunkban, és a világban. Nem görcsölni, nem kapaszkodni, nem belemenni az elme, a lélek visszatérő játszmáiba. Elfogadni, ami adott, és örömmel fogadni, amit az élet mér. Kifelé és befelé is szeretettel és elfogadással fordulni.

Tanulom. :) Remélem, megvárod.