Találkozás

A mosogató mellett állva idézte fel valami véletlen mozzanat; olyan trükkje ez az emlékeztetnek, amire csak az álmok esetében képes. Elgondolkodtatott: jó-e, szabad-e ővele álmodnom; miért épp vele, miért épp most? De az álmok ilyet sosem méltányolnak. Álmomban újra szent volt a béke. Nagy ember volt a szememben megint: nem férfiként; emberként. Újból megvolt az az elszakíthatatlan testi kötelék, ami nem csak kémia; azon túlmutat, sokkal több annál. Újból egyszerű, egyértelmű és alapvető volt minden; amilyenné akkor vált, azokban a hetekben, hónapokban, amikor gyerekből felnőtt lett belőlem. Nyugodt volt, türelmes, mint, ma már emlékszem, sokszor. Csak nem vettem észre az útkeresés kínjában . A gesztusai, baráti érintései, természetesek és maguktól értetődőek. Jó volt, hogy újra velem van, szívet melengető, biztonságos. Örültem, hogy ennyi idő után megint az életem teljes értékű részese; most, amikor megtaláltam a helyem, a párom, kezdem zsigerből érezni a boldogság mibenlétét. És most éreztem igazán, hogy már nem haragszom; mégcsak nem is neheztelek már. Örülök, hogy találkoztunk, hogy meglátogattál álmomban, P. Remélem, legalább olyan boldogan élsz, mint én! :-)

Gyerekes hétvége

Kisgyerekes - közepes gyerekes szülőnek lenni, eddig is tudtam, legalább annyi szépséggel, mint nehézséggel jár. Rengeteg közös élmény, rengeteg mosoly, ötlet, szeretet a mérleg egyik serpenyőjében; míg megfeszített figyelem, egy csomó feladat, 2-3 újonnan kinövesztendő kéz és nagy adag kényelmetlenség a másikban.
A hétvégén 1 napra volt 2 kislányunk. Liza 7, Zsófi 9 éves lesz. Helyesek, nagyrészt szófogadók, okosak, büszke lehet rájuk lenni. 
Mindenki jól érezte magát a közösen eltöltött nap alatt. Hazavonatoztunk egy szép, piros vonattal. Finom pizzát sütöttünk. 3 tepsivel. Meg meggyes pitét is, ami ugyan nem lett díjnyertes, de azért ehetőre sikerült...N+1 kört játszottunk a Set nevű kártyajátékkal, amit ezúton ajánlok mindenkinek, mert remekjó fejlesztő játék. Megnéztünk egy mesét - aztán véget is ért a délután meg az este; reggel pedig újból vonatozás, és irány haza.

Mindemellett, ha nem vagyunk fizikailag ennyire jó karban mi nagyok is; ha Zsolti nem vállalja be kérdés-kérés nélkül a lányok lefoglalását, amíg én élhető állapotokat teremtek a konyhában a sütés-főzés után; ha nincs egy jó nagy, puha szőnyegünk, amin végül ketten aludtunk, miután Liza lerúgott engem is az ágyról; ha nincs nagy gyakorlatom hiszti-kezelésben, és a gyerekek nincsenek hozzászokva, hogy én általában nem a levegőbe beszélek, akkor bizony komoly bajok is lehettek volna – vagy legalábbis kevésbé vidáman érhetett volna véget a hétvége.

Egyrészt: nagy vállveregetés magunknak, amiért annyi derűvel és türelemmel vettük a – saját magunk választotta – akadályt, amennyivel. Másrészt meg: persze, egy saját gyerek centiről centire, szokásról szokásra veled nő, fejlődik; együtt nőtök fel a közös feladatokhoz. Mindemellett ez a fajta készenléti állapot 18 évig 0-24 óráig azért elég embert próbáló.

Meg lélekemelő. Meg feltöltő. Meg szívet melengető.

Klassz hétvége volt, köszi Liza, köszi Zsófi J!

Jah és Zsolti: veled, így IMÁDTAM! J