Most csak felszabadultság van. Szabadság. Feloldozás egy olyan feladat alól, amit már - sajnos - idejét nem tudom, mióta nem tudtam olyan minőségben, tisztességes módon végezni, mint ahogy kellett, illett, szabadott volna.
Ma megtartottam Helen Doronos pályafutásom most egy jó ideig utolsó igazi angol óráját. A hét további részében már csak kibicelek, elvarrom a szálakat.
Majd biztos írok arról is, milyen klassz volt, mennyit kaptam, mint tanultam...
Most nem.
Dől a taknyom. A szervezetem tombol.
De egy óriási puttonyt újból letettem, és ez - érzem - mindennél hamarabb meggyógyít.
Meg aztán: az élet nem áll meg, várnak holnap is az iskolapszichológusi kihívások! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése