Megszokott érintés, illat. Az otthon melege, a tökéletes, gondtalan biztonság. A nap, a problémák lezárása; egy új nap, új lehetőségek kezdete. Puha, otthonos béke, bármi is legyen odakint. Odakint pedig ÉLEK, nap, mint nap. Olyankor nyár van.
Már egy hete nem volt egy jó éjszakám, igazán nappalom sem, kételyek gyötörtek, nem tudtam nyugodni. Tegnap este - talán a bor teszi - ösztönösen keltem fel a sötétben, és vettem elő az ezerszer ismételt mozdulattal a hálózsákomat. Ahogy magunkra terítettem, úgy öntöttek el mindkettőnket az emlékek, a nyugalom, úgy volt meg pillanatok alatt a napokon át keresett hullámhossz.
Ma is hálózsákban alszunk. A magunkfajta nem tud máshogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése