Gesztusok

Ajánlom ezt a bejegyzést Apunak, hogy még ebben az életben megtanuljon hinni az érdek nélküli kedvességben. Mert akár létezik, akár nem (és csak én vagyok naiv), az élet mindenképpen szebb és egyszerűbb lenne, ha hinne benne.

Nagyon sokat jelent nekem egy-egy jókor, jó helyen eltalált emberi gesztus. Amikor a partner tudja, megérzi, kitalálja, hogy éppen mire volna szükségem, mitől érezném jól vagy jobban magam; mivel lehetne mosolyt csalni az arcomra. Nem más ez, mint figyelem, ráérzés, ráhangolódottság. Érzem belőle, hogy a másik fél valóban jelen van abban a közös helyzetben; érdekli az, ami velem, bennem történik.
Nem nagy dolgok ezek. Mégis sokkal többet érnek, mintha valaki bizonygatná, hogy fontos vagyok neki. Megnyílok, megnyugszom tőle. Biztonságban érzem magam. Olyan dolgokra is fátylat boríthat az ilyen módon prezentált közeledés, amikre a puszta szó nem feltétlenül gyógyír.
Mert az ember ezáltal magából ad egy szeletet. Elengedi egy pillanatra a saját szempontrendszerét, és a másikéba helyezkedik. Mindkét fél egy kicsit védtelen, egy kicsit meztelen lesz ezáltal - hogy aztán egymást burkolják be biztonságos megértésbe.

Köszönöm azoknak - egyre többeknek - akik így figyelnek rám. :) Ez az erő lendít rengetegszer tovább. Olyan energiát ad, amivel hegyeket tudok megmozgatni.
Éltet. Köszönöm. :)