Kifordított nap

Májusi hétfő délután, a székesfehérvári fénymásolda üzlete. Belépek, már találkoztunk, pár napja is itt rontottam a levegőt egy fél órán át. Ugyanazt akarom kinyomtattatni, mint akkor, csak most sok példányban.
Sorra kerülök. Elmondom. Beolvassák. Megnézegetik. Jah, ehhez a kolléga ért...(???) Odanézek: a kolléga épp azt az úriembert szolgálja ki, aki pár napja is velem egyidőben volt itt. Helyben vagyunk.
Laza 12 perc várakozás utána  kolléga csuklóból nyomtat nekem egy próbapéldányt, majd otthagy vele. Klassz. Amúgy a próba-példány is. További 10 perc telik el.
Csak ekkor közlöm némi éllel, hogy lassan szeretnék hazamenni, tehát jó volna, ha valaki végre nyomna még egy "Nyomtatás" gombot azon a tetves számítógépen, mert már konkrétan fél órája várok.
Megtörténik. Hohó! A cuccot ki is kell vágni. Nyilván mind a 24 példányt egyenként. A kis hölgy neki is fekszik. Igaz, nem csinálja szépen, vagy pontosan; de szebben, és pontosabban azért, mintha itthon ollóval állnék neki. Tűréshatáron belül maradunk, nah. Pár példányt visszadobok azért.
Végül végzünk.
Nettó 40 perc.

Ugyanez a májusi hétfő, fénymásolda után. Már mindenre felkészülve, és minden maradék türelmemet összevakarva indulok az OTP-be. A parkolóban egy órára veszek jegyet, akkor zár be a bank, tehát mindenre felkészültem.
Belépve meglep a tágas tér, el is felejtettem, hogy ez ilyen. Sorszámot húzok, és nem telik le 1 perc, már hív is a rendszer. Befizetek, felírják, kérdezek, kedvesen átirányítanak egy másik ablakhoz, és már mehetek is. Újabb sorszámért.
Na, most jön a magyarok istene, gondolom. De tévedek. Ezzel a sorszámmal is maximum 3 percet, ha várok, aztán hívnak, intézik. Összesen kb. 10 perc leforgása alatt szabadulok.


Mindkét cég szolgáltató, tudom. Ahogy azt is, hogy a banki ügyintézésnek milyen híre van.
OTP, köszönöm. Copy Fehérvár: volna hová fejlődni.