Szerdán Budapesten aludtam. Csajos este, barátnőzés, közös shopping (oké, én 3 percet voltam hajlandó várni a próbafülkénél, aztán inkább vásároltam szemre), ilyenek. Örültem neki, készültem rá, jó néha ebben a formában is kifújni a gőzt egy kicsit.
Aztán nap közben eszembe jutott, hogy milyen klassz lesz, amikor este hazaérek Fehérvárra, és elmegyünk Zsoltival bringázni. Vagy, hogy mit főzzek este. Vagy, hogy vajon megnézzük-e a következő sorozat epizódot a neten...és rádöbbentem - eltartott egy ideig - hogy ma egyáltalán nem ez lesz a program. Mert ma nem megyek haza. Helyette csajos este lesz.
És egy pillanatra elkomorultam. Aztán persze újra ragyogott az arcom, és azt terveztem, milyen színű ujjatlant szerzek még be a készletbe...De az első reakció mégis ez.
Az az alapértelmezett, hogy hazajövök. Nekem itt az otthonom, itt a helyem. Székesfehérváron. És Zsolti mellett. Irtózatosan klassz érzés, hogy megtaláltam ezt a nyugvópontot!
És egy tengerészcsíkos, egy türkizkék és egy királykék ujjatlannal lettem gazdagabb...;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése