Hétköznapi dolgok, amik másnak nem okoznak gondot - nekem viszont komoly odafigyelést/nehézséget/fejtörést/szokásrendszert jelentenek az életemben. Dolgok, amikhez kötődik valami - mikor tudom, mikor nem, micsoda - ami mély nyomot hagyott bennem egykor. Olyan mélyet, ami a mai napig hat. Szerintem mindig is fog.
Mindenkinek van ilyen. Azt hiszem.
1. Óra: Semmilyen finommotorikát vagy ellazulást igénylő tevékenységet nem tudok karórában végezni. Zavar az időfaktor. Úgy érzem, megfojt az óraszíj. Aludni sem tudok órában. Csak akkor, ha nagyon sebtében kell aludnom...
2. Késés: Bár mérséklem magam, engem más 3 perces késése is felhúz. Ahogy a sajátom is. Életem első randiján 20 percet vártam...
3. Krákogás: Ha valaki többször egymás után krákog, az számomra egyenértékű azzal, hogy engem fenyegető negatív véleménye van valamilyen általam meghatározott témáról. A rosszallás egyértelmű jele. És konkrétan félek tőle.
4. A félig főtt daráltús szaga: Képtelen vagyok elviselni. Passz, hogy miért. Általában Zsolti keveri.
5. Kocsonyás állag: Sokáig a pudingot sem ettem meg. Mostmár megeszem. De semmi zselé, vagy ilyesmi! Brrrr...
6. Lisztes péksüti: Olyan hozzáérnem, vagy beleharapnom, mint amikor valaki végighúzza a körmét az iskolai táblán.
7. "Viktória": Akkor hívtak így, ha rossz fát tettem a tűzre. Több helyen - hivatalos esetekben is - Vikiként ismernek. Aki elfelejti, figyelmeztetem...
Biztos van még több is, most ezek ugrottak be elsőre. Majd alkalmasint bővítem a listát! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése