Olvasom a Szent Johanna Gimit. Szakmai kötelességtudatból kezdtem, mostmár asszem passzióból csinálom. Mert helyes, kedves, könnyed, okosan megírt sztori.
Épp 17 évesekről olvasok. A könyv tök hiteles. Kivéve azt az egyet. Merthogy - ezidáig - a 17 évesek vajmi keveset hederítenek benne a szexualitás csókolózáson túlmutató aspektusaira. És nem a részletesen kibontott tinipornó jeleneteket hiányolom.
Eközben meg iskolapszichológus vagyok. És több olyan 11-12 évesbe botlottam az utóbbi időben, akiket nemhogy érdekel a szex, de már alkalmasint űzik is azt. Na jó, olyan azért csak elvétve van. De VAN! És nem 17 évesekről beszélek. Nem írtam el. 12.
Úgy érzem, itt valami irtózatos szakadék tátong kölyök és kölyök között. Van, akinek úgy nem téma, hogy simán belemegy, és nem is nagyon méri fel, hogy mit is tesz éppen (remélhetőleg a jó értelemben veszi könnyedén a dolgot, és se lelkifurdalás, se frusztráció, se gyerek, se nemibetegség nem lesz a vége.) És van, akinek úgy nem téma, hogy fel sem merül, mint alternatíva. Mert túl szorosak az erkölcsi normák, a gátak, a gátlások. Túl szoros a gyeplő. De vajon ez a jó hozzáállás? Hogy fogja a mai tini pár év múlva teljes lazasággal beleengedni magát az elsöprő élménybe? Félek, sehogy...
Azt érzem, hogy ebben a témában valami nagyon bölcs, nagyon diplomatikus köztes álláspontban kellene megtalálni az arany középutat. valami olyat mondani a tiniknek, amitől azt sem érzik cikinek, ha már érdekli őket a dolog - és azt sem, ha még nem. Amitől a szívükre, és nem a külső nyomás bármilyen formájára hallgatnak. Amitől a saját - eddigre már valamilyen szinten kialakult - értékrendjük alapján - maguk döntenek arról, hogy mi a jó, és mi a rossz a számukra. Hogy nem hisznek a tündérmesében - sem arról, hogy milyen szörnyű sorsra jut, aki tizenévesen szexel, sem arról, hogy a herceg majd pont a 13 éves kedvesét veszi feleségül...Amitől megtanulják ezt a dolgot reálisan - a maga brutálisan egyszerű realitásában látni. Amitől megtanulják, hogy ki tud segíteni, és hol vannak a határok.
Mert a saját határaikat csakis ők tudhatják.
Így konkrét tanácsot sem adhatunk, azt hiszem. Csak erőt, hogy a saját döntéseiket éljék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése