Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2013. december 10., kedd

Félig felnőttek

 Ma olvastam egy cikket arról, hogy a fogyatékkal élők milyen magánéleti lehetőségekkel, vagy inkább lehetetlenségekkel rendelkeznek.
Elgondolkodtatott azon, hogy a nem fogyatékkal élő fiataloknak mik a lehetőségeik - vagy mik voltak akkoriban, amikor én voltam tizenéves. És be kell valljam, nem nagyon ragadtatott el az eszmefuttatás.
(Fotó az elveszett korszakból)

Világ életemben a sülve-főve híve voltam. Azt hiszem, minden embernek máshol vannak a határai abban, hogy mekkora személyes teret, időt igényel egy párkapcsolatban. Én mindig szoros, biztonságot nyújtó kapcsolatra, hátországra vágytam - igen, mióta az eszemet tudom; és igen, akkor is, ha 14 évesen kezdődött életem pillanatnyilag második leghosszabb kapcsolata. Szerettem volna a társamat a lehető legtöbb helyzetben magam mellett tudni, a lehető legtöbb élményt közösen megélni, totális őszinteségben átélni jót és rosszat egyaránt.
Ugyanakkor a szüleim már korán kifejtették, hogy ez a típusú kötődés a másik fél számára biztosan teljességgel zavaró és kényelmetlen; így nem lehet élni, működni; ezzel a beállítottsággal mindenkit csak elmarok majd magam mellől, ezt mindenki utálja, menekül előle. Szerettem őket; tudtam, hogy a javamat akarják, és hittem nekik.
Így volt ez a fizikai kontakttal is. 16 évesen, két év együttjárás, nagyon mély szeretet/szerelem és bizalom birtokában azért lett vége annak a bizonyos kapcsolatnak, mert egyikünk sem merte meglépni a következő lépést. A szüleink ugyanis óva intettek tőle. Hiába tettük le a nagyesküt, hogy nem lesz szex, a közös nyaraláson nem aludhattunk egy szobában sem (persze délután, szieszta időben magunkra zártuk a hálószobát, és megfeszegettük a határainkat, de a neveltetés még a vágynál is erősebb volt...) Fel sem merült senkiben, hogy a saját testünkről, a saját kapcsolatunkról, jövőnkről, vágyainkról már tudunk felelősségteljesen dönteni. Ugyanakkor elvárták tőlünk, hogy amikor épp nincs idejük vagy energiájuk korlátozni minket, akkor legyünk felelősségteljesek (különben hogy is engedhették volna, hogy hosszú délutánokat töltsünk kettesben, az ő görcseik és félelmeik hálójában vergődve), és járjunk el az ő szabályaik szerint...(így aludtam életem első orgazmusa után külön ágyon, 1 méterre a szerelmemtől...) Mi pedig így tettünk, hiszen nem akartuk életünk meghatározó élményeit elrontani - ahogy jósolták. (Így utólag elgondolkodtat, hogy mit akartunk elkerülni: azt a sok negatív kimenetet, amit a bölcs okítások megajánlottak; vagy a családi csalódást, amikor kiderül a dolog - mert kiderült volna, egyikünknek sem volt kenyere a hazugság vagy a titkolózás.)

Elgondolkodtam, hogy vajon most, 10 évvel később, a mai felgyorsult világban mire van lehetősége, mire van joga egy félig felnőtt tizenévesnek egy átlagosan hagyományos, urambocsá' átlagosan maradi családban. (A saját tapasztalataimból indulok ki, nyilván van olyan szülő, aki nagyon pozitívan és nyitottan áll ezekhez a kérdésekhez; neki minden tiszteletem!)
Mert szeretkezni van joga, és lehetősége is. Nincs az a szülő, aki a kamasz gyermeke idejét 100%-ban ellenőrizni tudná. Ne áltassuk magunkat. Amit ki akar próbálni, arra a kamasz meg is találja a módját, hogy kipróbálja.
Mihez nincs joga vagy lehetősége viszont?
Együtt aludni, együtt ébredni reggel. És megélni az ezzel járó felelősséget és intimitást. Mert igenis felelősség másnap reggel együtt ébredni.
A szabadidejét önállóan beosztva, megjegyzések nélkül azzal tölteni az idejét, akivel szeretné. Természetesen nem rákényszerítve magát a partnerre. De valljuk be: az a partner, akinek ez kényelmetlen, az előbb-utóbb úgyis jelzi ezt. És az is egy nagyon fontos tapasztalat.
Rendelkezni a saját teste fölött, tudatában lenni annak, hogy a saját teste jelzéseit, vágyait vagy korlátait csakis ő maga mérheti fel. Hiszem, hogy arról senki sem dönthet kívülről, hogy mikor áll készen egy pár a következő lépésre testileg, lelkileg. Ezt csakis ők tudják, ketten, együtt. És a kívülről beléjük ültetett görcsök csak rontanak a józan értékítéleten.

A Férjemmel az első naptól kezdve együtt élünk. Nem nyomtuk agyon egymás személyes terét vagy szabadságát. Ha be kell mennem a szabadnapomon a munkahelyemre egy levéllel, elkísér. Mert ha tehetjük, együtt töltjük az időnket, közös élményeket gyűjtünk. Ugyanakkor nem veszi zokon, ha pár napra elmegyek a barátnőkhöz. Ahogy én sem, ha éjszakáig sörözik a haverokkal. :) Mert ezek a saját döntéseink, amiket a másik tiszteletben tart.
Tetszik neki, hogy szeretek minél többet Vele lenni. Ő egy ilyen típusú ember. Jó eséllyel ezért mi házasodtunk össze, és nem valaki más lett a férjem...

Nem lehet könnyű a mai fiataloknak. Tengernyi minta és elvárás között hányódva alkalmazkodni ahhoz, hogy mi a menő, és ahhoz a rengeteg görcshöz is, amit az idősebb generáció beléjük plántál. Azt hiszem, ahelyett, hogy riogatjuk őket valamivel, amiről csakis a saját tapasztalat a mérvadó, sokkal hasznavehetőbb lenne, ha megtanítanánk őket feltérképezni a saját igényeiket, érzéseiket, vágyaikat, félelmeiket és korlátaikat; bízni a saját értékrendjükben és értékítéletükben (amit eddigre már úgyis megtanítottunk nekik); és megtalálni (akár próbálkozások és mellényúlások árán is - mert azok is az Élet részei) azt a Társat, aki valóban őket egészíti ki.

Szabadon.

2013. december 9., hétfő

2013. december 3-9. - Konyha projekt. Hideget burkolunk.

Már egy hete csak a konyhámra gondolok mindig meg-megállva...
Múlt hétfőn ugyanis beköltözött a teljes felszerelés a nappaliba, a szekrények pedig eltüzelésre kerültek. Nem hullattam értük könnyeket. Ahogy a néhai műanyagpadlóért sem.

Azóta gyönyörű beige csempe és bambusz-zöld taposó került a helyiségbe. A szekrény még folyamatban van, de gyönyörű élénkzöld lesz az is. A karácsonyt - reményeim szerint - már ebben az új csodában fogom előkészíteni és celebrálni. :)

Fotók majd lesznek.
A héten még hideget eszünk.
Az új konyhából további receptekkel jelentkezem.

2013. december 2., hétfő

2013. december 2. - Sugo bolognese.

A Férjem a héten említette, hogy az Anyósom bolognait készített a héten. Kérdeztem, ízlett-e Neki, mire azt válaszolta: nem volt rossz, de bolognai sem...Még a Férjemnek is feltűnt, hogy löncsből nem lesz szalonna - sem virtigli olasz szósz.
Nosza, ez kérem egy kihívás. Nagyjából tudtam, mi van a bolognaiban, de ma hajnalban kicsit utánaolvastam a témának a neten, és megvilágosodtam, miszerint nem csak sárgarépa, hanem zeller is. A reszelést, amit úgy utálok kiküszöböltem a kedvenc Bosch aprítógépemmel, ami gyakorlatilag bármit felaprít, megkímélve engem a munka oroszlánrészétől. Imádom!!! (A sztárbloggerek az ilyen bejegyzések végén szokták megjegyezni apró betűvel, hogy "A bejegyzést a Bosch támogatta.")
Aztán persze szépen lassan lekúszott a tudatomig, hogy most legalább 1 hétig nem lesz bejárásom a saját konyhámba - ahol padlólap, csempe, majd új konyhaszekrény és -pult készül, úgyhogy nekiálltam összekapkodni a heti menü többi elemét is - még most, amíg lehet. Reggel 5-től 7-ig aztán el is készült minden; nem fogunk éhen halni ezen a héten sem.


Ja, a bolognai! Azt kell mondjam, zseniálisra sikerült! :) Érdemes volt 1 napot várni az elkészítéssel, mire összeszedtem a motivációmat! :)

Hozzávalók:
  • fél kg darált sertéshús (600 Ft)
  • 1 nagy sárgarépa (50 Ft)
  • fél zeller (100 Ft)
  • 2 fej vöröshagyma (50 Ft
  • fél liter paradicsomszósz (370 Ft)
  • 1 dl vörösbor (100 Ft)
  • 1 csomag spagetti (400 Ft)
  • 2 gerezd fokhagyma (30 Ft)
  • bors
  • oregano
  • bazsalikom
  • olaj

Összesen: 1700 Ft, ebből legalább 6 adag étel jön ki.

Elkészítés:
A vöröshagymát, fokhagymát, sárgarépát, zellert összeaprítom az aprítóval. (Ha nincs aprító, akkor a répát és a zellert reszelem, a vöröshagymát picire kockázom, a fokhagymát meg hozzányomom.) Némi olajon felteszem és 10 percig kis lángon fonnyasztom őket együtt. Ezután ráöntöm a darálthúst, amit azonnal sózok, fűszerezek (bors, oregano, bazsalikom). Nagyobb lángra kapcsolok, és addig kevergetem az egyveleget, amíg a hús ki nem fehéredik. Ekkor öntöm rá a vörösbort, amivel felforralom az egészet. Kicsit hagyom benne főni a húst, majd ráöntöm a paradicsomszószt is. Kb. fél óráig főzöm, amíg a hús már puha lesz. Eközben a tészta is kifő hozzá.

Én parmezánnal fogom enni, a Férjemnek trappista sajtot reszelek rá! :)

2013. december 1. - Anyu főz, karácsonyi vásár, gitárjam

Ez a nap a kétharmadáig úgy tűnt, hogy az étkezésről fog szólni. Felkeltünk, megreggeliztünk, de lévén vasárnap kisvártatva már indulni is kellett a szüleimhez ebédre - ahol Anyu a korábbi lelkendezésem nyomán ananászos csirkét készített burgonya gratin-nel - ami nem tudom, hogy készül, de jó nagyon! :) Mikor bevallotta, hogy még tiramisu is van, akkor időt kértünk, és csak másfél óra és egy skodálatos próbaút után mertük bevállalni. Megérte kivárni. :)
A következő célpont az Anyós volt, aki mindig nehezen érti meg, hogy a gyomrunknak van egy végső, további tágításra alkalmatlan kapacitás-határa. Végül azért meggyőztük. És csomagolt sütit.
A nagypapáméknál meg keresztelő volt. És nyilván maradt egy-két szelet a tortából...

Este fél 7-kor indultunk haza, némileg cukorsokkosan, amikor elhaladtunk a belváros mellett, és konstatáltuk, hogy hemzsegnek az emberek. Naná, mert most van a karácsonyi vásár első napja! Ott a helyünk!

Ezzel aztán belevetettük magunkat az estébe, aminek csak az vethetett végül véget, hogy leért a sok ásványvíz meg üdítő (amit autóval lévén megittunk a 3 helyen), és haza kellett indulnunk. Nagyon sok ember volt a belvárosban, szépen feldíszítették az utcákat és a Püspöki Palota kertjét is, egészen hangulatba jöttem tőle. A legszebb persze az volt, amikor a Férjem kezét szorongatva rájöttem, hogy idén karácsonykor tényleg mindenem megvan, meglesz, amire csak vágyom! Picit el is érzékenyültem...:)

Hazaérve a tervek szerint elkészítettem volna a másnapra tervezett bolognai szószt - hogy legyen mit enniük a dolgos férfikezeknek, akik elkezdik szétbontani majd újrakonstruálni a konyhámat. Nem vonzott a projekt igazán, mert azt már ekkor is tudtam, hogy a bolognai szószban répa van, én meg utálok répát reszelni...A helyzeten az sem segített sokat, hogy egymástól függetlenül kitaláltuk, hogy össze kellene végre raknunk egy kis gitáros repertoárt szilveszterre; és ez persze sokkal vonzóbb volt a répareszelésnél.
Szóval a bolognainak reszeltek.

Cserébe egész korrekten összepróbálhattunk 3 klassz dalt, nagyon-nagyon várom a folytatást; együtt zenélni a Férjemmel olyan elemi öröm, amit nem nagyon tudok szavakkal leírni. :)

Ma reggel azért felkeltem 5-kor, és pánikszerűen megfőztem egész hétre - mert rájöttem, hogy a szétbontott konyhában nem fogok tudni főzni, az alapanyagok meg megromlanak a hűtőben. De erről majd később!

Éljen december elseje! :)

2013. december 1., vasárnap

2013. november 28-29-30. - Maradékzaba és cukkinis pingvin

Autóvásárlás után, aznap este nem főz az ember. Ez fix.
Halkan megsúgom, mégcsak pezsgőt sem iszik. Annyira fáradt, hogy bedől az ágyba, még egy pár tízpercig azon agyal, hogy vajon egy ezer kilós ipari hulladékkal, vagy egy hasznos segéderővel lett-e gazdagabb a család...Aztán elalszik, reggel pedig a gondolatmenet ugyaninnen folytatódik...
Kész szerencse, hogy az aggódó csütörtököt kihúztuk az ananászos csirke és a fasírozott maradványain.
Közben persze kiderült, hogy NEM ipari hulladékot vásároltunk - ettől persze mindketten érzékelhetően fellélegeztünk.

Így pénteken már főztem. Az étel neve cukkinis pingvin. A cukkinit ugyebár mindnyájan értjük. A pingvin meg - gyengébbek kedvéért - egy olasz tésztafajta, majdnem pont olyan, mint a linguine, csakhát annak semmi értelme. Tehát cukkinis pingvin. Értitek!?!
Ez az étel nettó 20 perc alatt készül, olcsó, egészséges, vega. És finom.
Jah, volt mellé francia hagymaleves is. De abból eddig még elfelejtettünk enni.

Francia hagymaleves:

Hozzávalók:
8 fej hagyma (vegyesen vörös, fehér, esetleg lila; 250 Ft)
5 gerezd fokhagyma (80 Ft)
2 leveskocka (50 Ft)
3 dl tejszín vagy tejföl (300 Ft)

bors
szerecsendió
liszt
olaj

Összesen: 680 Ft. 6 adag leves ebből simán kijön.

Elkészítés:
A hagymákat felvágom kockára, sózom, üvegesre párolom olajon, majd mikor már puhák, akkor megszórom egy kis liszttel. Ezzel még egy kicsit hagyom sercegni, aztán felöntöm vízzel, beleteszem a 2 leveskockát, és hagyom felforrni. Mikor elforrta a habját, hozzáadom a többi fűszert is. Főzöm legalább 45 percet, ekkorra a hagymák már nagyon puhák. Ekkor beleteszem a tejszínt vagy tejfölt, és még ezzel is felforralom. Sajtos pirítóssal isteni! :)

Cukkinis pingvin:

Hozzávalók:
3 db cukkini (300 Ft)
1 szál póréhagyma (200 Ft)
fél liter 20%-os főzőtejszín (400 Ft)

bors
szerecsendió
olaj
reszelt sajt
egy csomag linguine tészta (400 Ft)

Összesen: 1300 Ft. Ebből 5-6 adag étel simán kijön.Mi ennyiszer ettünk belőle.

Elkészítés:
A póréhagymát felszeletelem, és az olajon megdinsztelem. Összevágom a cukkinit apró kockára vagy csíkokra, majd hozzászórom a póréhagymához. Sózom, borsozom, szerecsendiózom őket, majd kis lángra állítva lefedem és párolom őket a saját levükben. Amikor már mindegyik zöldség puha, akkor ráöntöm a főzőtejszínt, megvárom, míg felforr, és már kész is a szósz. Közben a tésztát is kifőzöm, meg a sajtot is lereszelem. Ennyi. Reszelt parmezán sajttal meg egyenesen zseniális!