A "Már megint Malcolm" című zseniális sorozatból tanultuk meg egy életre a Férjemmel a "Hétvégi rakottas" nevű étel receptjét, illetve fogalmát.
Az étel elkészítésének elve az, hogy a hét során felhalmozódott maradékokat egy tűzálló tálban egymásra rétegezzük, összesütjük, és ezt tálaljuk fel vacsorára.
Haladó verziója, amikor a Hétvégi rakottas legalsó rétege az előző heti hétvégi rakottas. Ezt csak erős idegzetűeknek ajánljuk...
A remek recept a hétvégi Rakott kel ürügyén jutott eszünkbe; ami azonban a fentieknél sokkal unalmasabb volt, mivel recept alapján készítettük. Nem is akármilyen recept alapján...
Természetesen - a profi tanácsoknak köszönhetően - elég komolyan értékelhetőre sikerült, erről az áthívott ősök is tanúskodhatnak. (Persze majd csak ha felgyógyulnak a heveny ételmérgezésből...:P)
De amire büszke vagyok konyhaművészetileg, az nem ez. És itt kanyarodnék vissza a Hétvégi rakottashoz. Ugyanis nem kell az amerikai populáris sorozatkultúra szellemi termékéhez nyúlnunk, ha kezdeni akarunk valamit a hűtőben felhalmozódó, kétesen kornyadozó ételekkel.
Nálunk ugyanis a Hétvégi rakottas helyett a Maradékpite a divat.
A recept egyszerű.
A megszáradt zsemléket tejbe kell áztatni, majd miután megpuhultak, és képlékenyek, hozzá kell adni mindenféle darált, hűtőben rekedt reggeli-félét. Néhány tojás az állag miatt kötelező; de mehet bele felvágott, bacon, régi sajt lereszelve, gomba, hagyma és gyakorlatilag bármi sós ízvilágú alapanyag.
Az egészet össze kell kavarni, fűszerezni és tűzálló tálban kisütni. Így a hűtő fellélegzik, ez a kaja meg egy komplett szendvics tápértékét tudja egyetlen szeletben, és nem kell benne külön nézegetni a felpöntyörödött szélű téliszalámit.
Haladó verzióban a fentieket csirkemell-szeletek tetejére halmozzuk, és a reszelt sajtból hagyunk a tetejére is. Ebben a formában meg már egyenesen gasztronómiai remekmű.
Kár, hogy megettük, mielőtt lefotóztam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése