Node most babát várok. Szerencsére nem az arcomban kell kihordani, tehát nem ügy. Node ma spontán, az egyik órám közepén elkezdett vérezni az orrom (amit már csütörtök óta egrecíroztatok, eddig kb. 400 papírzsebkendő közreműködésével). Ez így már gond. Oké, holnap akkor táppénz, este háziorvos, jóvilág.
Orvoslás:
Telefonos bejelentkezés a háziorvoshoz:
- Szép jó napot, V-P V. vagyok, kismama, szeretnék ma délutánra időpontot kérni a doktornőhöz, mivel azt kérte, hogy ne üljem végig a sort, kitéve a babámat a sok beteg ember fertőzésének.
- Jó napot. Hány hetes terhes?
- (itt kezdem kapisgálni, hogy ez nem a megszokott asszisztensnő, nem a megszokott ügymenet) 15.
- (némi mérlegelő csend: 15 héttel már kiérdemlem az extra bánásmódot?) A doktornő 1 hónapig szabadságon van, helyettesítik. Jöjjön 4-re.
- 4-ig dolgozom...
- Akkor jöjjön negyed 6-ra.
És lőn. Éppen 10 perce ültem az amúgy a megszokotthoz képest kihalt váróteremben, amikor kivettem a recepciós hölgy és egy másik nyugdíjas páciens eszmefuttatásából, hogy az orvos nincs bent, mert kiment egy beteghez 1 órája. Rákérdeztem. Tényleg. Rákérdeztem, hogy a recepciós miért nem szólt. Azt válaszolta, nem kérdeztem.
Ezek után 3 perc lehiggadási idő elteltével bekopogtam az asszisztenshez. Vázoltam, hogy kismama vagyok, arcüreggyulladással; az orvos sem kivizsgálni (nem tudja megnézni, többször lefutott meccsem már), sem gyógyszerezni (kismama vagyok ugyebár) nem tud; én pedig nem szeretnék holnap újabb időpont, sorbanülés kört futni, mivel beteg vagyok ugye; tehát nem lehetne-e, hogy kiállítson nekem egy táppénzes papírt izibe, és gyorsan elfelejtsük egymást.
Az asszisztensnő nagyon kedvesen megkérdezte, hogy vajon valóban meggyógyulok-e 1 nap alatt (nem, de utána már muszáj bemennem), és elmondta, hogy de, lehet, félig; merthogy igazam van végig, de a pecsétet és az aláírást csak az orvos teheti rá, tehát holnap mégis vissza kell jönni, cserébe nem muszáj nekem (szegény Zsolti!), és nem kell sorbaállni, csak bekopogni, és elkérni a papír, és kész.
Én meg gyógyultan távoztam...
Node.
Gyógyítás:
Még délután felhívtam a bábánkat, Juditot (otthon szeretnénk szülni, nincs választott orvosom, a várandós-gondozásomat is a bába látja el, amire rendelet adta joga van idéntől, de persze a legtöbben óva intenek az efféle "kuruzslástól"); mivel tudom, hogy nem szedhetek gyógyszert, az állapotomat viszont valahogy jóra kellene fordítani hamar, hiszen a pindurnak se jó, hogy ömlik az orromból a véres áldás. Tudtam, hogy ő otthon van a homeopátiában, hátha tud mondani valami okosat.
Judit azonnal tudta, ki vagyok, meghallgatta, mi a baj, majd megkérdezte, hogy mennyire komoly a betegség. Elhitte, amint mondtam (hogy eléggé), azonnal megmondta, milyen homeopátiás szert vegyünk milyen adagolásban, készségesen elmagyarázta, hogy hogyan kell az efféléket szedni, és megkért, hogy hívjam fel, ha nem igazodom el, vagy bizonytalan vagyok benne.
Ennyi.
A konklúziót mindenki vonja le maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése