Dilemmázásom margóján sokan gondolkodtak, gondolkodtatok velem együtt. Mi a jó, mikor a babámat várom? Kinek legyen jó? Hogy tudom eldönteni?
Rengeteg erőt merítettem a sok velem megosztott bölcsességből, tapasztalatból, jótanácsból. Legfőképp azt a tudást, hogy igenis ideje magamra figyelni, elfogadni azt, amit a belső hangom mond. Akár extrémen aktív, akár extrémen passzív, amit diktál. Akár a fenti kettő, nagyfrekvencián váltakozva...A lényeg, hogy figyeljek, és alkalmazkodjam; hagyjam, hogy vigyenek magukkal a hullámok, és ne akarjak valami külső kényszeres fegyelmet magamra erőltetni.
Tegnap futottam 6,3 km-t. Mert az esett jól. Ma épp a vetett ágyban pihegek. Mert ma meg ez esik jól. Holnapra megint futást tervezek. Azt hiszem, jól fog esni egy kis mozgás a mai felolvadás, ellazulás után.
Próbálom felvenni a saját ritmusunkat, kialakítva a közös táncunk koreográfiáját a Kismanóval.
És most jó. Azt hiszem, mindkettőnknek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése