Sebességmámor

Tegnap 12:40-re volt időpontom az orvoshoz, szülés utáni 6 hetes kontrollra.
12:55-kor kimondta az orvos: minden rendben, sportolhatok.
14:51-re jegyzi a Runkeeper az első, édesanyaként jegyzett futásom kezdetét. Nem tököltem sokat...

Valahol a két tó között félúton, küzdve az 5 km-es távval (távért?) elgondolkodtam, hogy mire is jó nekem ez az egész.
Aztán rájöttem: megint az van, ami annyi dologgal, mióta Máté megszületett: keresem a régi életem apró cserepeit az új, mindent kitöltő élet lábainál. Próbálom átmenteni magamat az új szerepbe, amellé, néha kicsit annak ellenére. A tárgyakat, a szokásokat, a mozdulatokat, a szófordulatokat. Azt, aki azelőtt voltam, mielőtt anyuka lettem.

Remélem, a fúzió révén valami hihetetlenül szívós és egyszerre rugalmas; kitartó, türelmes, együttérző és közben iszonyúan elszánt hibrid születik belőlem.
Remélem.

És még mindig: az ÉLETEMért futok...