Ragaszkodásaim

Vannak, mindig is voltak tárgyak, amik - úgy érzem - meghatároznak engem. A lényem részeiként funkcionálnak; egy-egy életszakaszt vagy életérzést fémjeleznek, és emiatt nagyon szorosan kötődöm hozzájuk.
Középsulis koromban ilyen volt a világoskék kockás ingem például. Volt még több is - most erre emlékszem. (Aki emlékszik többre is, írja már le!)

Azért került a felszínre bennem ez a téma, mert az utóbbi időben több ilyen tárgyamat is érték balesetek, ez pedig tudatosította bennem a fontosságukat; így elgondolkodtam, melyik tárgyak is jelenteknek ilyen sokat nekem mostanában.
A teljesség igénye nélkül listába szedtem.

Tündéres nyaklánc:

Jelenleg nem hordom, félek, hogy megböki Mátét. Különben mindig a nyakamban lógott. Egyszer elvesztettem, és hónapokig spóroltam egy újra. Amikor aztán pótoltam, akkor egy héten belül meglett a régi is. Most kettő van belőle. Ha elveszteném...

Svájci bicska:
Mindenhol ott van velem. A dugóhúzója számtalan estét mentett már meg. Idén egyszer itthon hagytam 2 heti vízitúra előtt. Nagyon nem volt jó érzés.

Cicás bögre:

A másik elengedhetetlen túrás rekvizítum. Mindent ebből iszom, kávétól a fröccsig. Nagy előnye, hogy nem átlátszó, tehát a szemlélőnek, fotósnak fogalma sincs róla, hogy épp almalevezek, vagy vörösboroskólázom...

Sárga bögre:

2008 óta ebből ittam a kávémat. Túlélt 4 költözést, mániákusan féltem tőle, hogy eltörik. Néhány hete mégis így járt. Bár már nem gyártják, sikerült pótolnom, zöld kivitelben. Valami régi, valami új...

Rózsaszín napszemüveg:

Tavaly vásároltam, szerelem volt első látásra. Julbo, tehát extravagány; rózsaszín, tehát extra csajos. Pont, amilyen lenni igyekszem. Néhány hete szintén eltörtem, miközben kapkodva levettem magamról a hordozókendőt, levertem a fejemről és ráléptem. Azóta rendeltem egy újat; most megint rózsaszínben látom a világot.

Merrell túracipő:

Szintén kattanás, 2007 óta van ilyenem, egy párat már elhordtam belőle, ÉS ugyanilyet vettem helyette. Mert fontos, hogy legyen mindig egy olyan cipőd, amiben tutira nem lesz vizes a lábad.

A jegygyűrűm:
Valamilyen módon rajta van minden, ami 2013-ban fontos volt nekünk. A 10. évfordulónkon újat készíttetünk, ha akkor már más lesz a fontos. Lenyomata szinte mindennek, amit szeretek.

Piros pöttyös Converse:

Ennek a cipőnek sztorija van. Mondjuk úgy, hogy a szabadságom szimbóluma. Imádom. Sekély. Ez van.

A karkötőim:

Az edzéseim történetét mondják el. Aki visel ilyet, az csapattag. Az összetartozásunk jelei. Rend-fokozatok. Nem tudok már kibújni belőlük, rágyógyultak a csuklómra. Az esküvői ruhámhoz is viseltem őket. Többek között azért sem akartam kórházban szülni, mert levetették volna őket velem...

Övtáska:
Mindegy, hogy a Siptáras lila, vagy a magam-varrta zöld-pöttyös, vagy a zsírúj hordozós: a lényeg, hogy mindig KELL egy övtáska, és mindig szerelmes vagyok egybe. Vannak dolgok, amik anélkül nem mennek nekem.

Ti milyen tárgyakhoz ragaszkodtok?