Számomra a fal- és sziklamászás ilyen érzéseket hoz magával. Teljesen feloldódom, a tudatom csakis a következő lépésre (fogásra) koncentrál, az érzékeim kiélesednek, a külső ingerek nagy része eltompul. Ilyen érzést jelent számomra - nem mellesleg - a tanítás is. (Ahogy azt a fenti kép is mutatja. Látjátok a szememben a megszállottságot?)
Tegnap azonban újabb flow-élményben volt részem - újabb feladatban sikerült a fejem búbjáig elmerülnöm. Fizikai erőpróba helyett most egy szellemi feladat hordozta magában az igénybevevésnek azt az ideális szintjét, mely által teljesen el tudok mélyedni az előttem álló probléma megoldásában.
Nevezetesen FORDÍTOTTAM. Gimnazista korom óta imádok angol írásokat, cikkeket magyarul is érthetően, olvasmányosan, nyelvhelyesen interpretálni - és vallom, hogy éppen emiatt nem is csinálom rosszul.
Az pedig persze már csak hab volt a tortán, hogy mindezt egy leendő munka - és ezzel együtt rendszeres fordítási "élmények" - reményében tettem.
Mondhatjátok, hogy stréber vagyok - de én bizony nem bírtam addig lefeküdni, míg a kapott szöveg szépen át nem alakult magyar pszichológiai cikké. És korántsem a határidő miatt. Az a hét végén jár le. Egyszerűen azért, mert képtelen voltam nem lefordítani a kezembe került szöveget.
Olyan ez, mint a hegymászás. Egy neves mászótól kérdezték valamikor, hogy minek küzdi fel magát újabb és újabb csúcsokra. A válasz csak ennyi volt: "Azért mászom fel a hegyre, mert ott van."
És amíg ott van, addig nem hagy nyugodni minket, megszállottakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése