Az vagy, Akinek érzed magad!

A minap olvastam egy gyerkőc-aranyköpést a Nők Lapjában - valahogy így szólt: "Mikor Misivel dínósat vagy robotosat játszunk, utána mindig odaszaladok a tükörhöz, hogy ellenőrizzem, tényleg visszaváltoztam-e emberré!" Nekem rettentően tetszett a gyermeki világkép ilyen kézzelfogható tettenérése. A gyerkőcök még elhiszik a szavak, a tettek teremtő erejét - és biztosak benne, hogy a játék hevében vad dinoszaurusszá, vagy hiper-intelligens robottá változnak.Néha én is elgondolkozom - főképp azokon a napokon, amikor jól érzem magamat a bőrömben (és a ruhámban): vajon mivé válhatunk egy cseppnyi magunkba vetett hit, egy őszinte mosoly, egy tökéletesen hozzánk illő ruhadarab által. Én úgy gondolom, szinte bármivé.
Így aztán vannak napok, amikor erdei tündérként lépek ki az ajtón, máskor csinos tanítónéninek öltözöm, megint máskor egyszerűen cow-girl-nek. A lényeg nem a megszemélyesített karakteren van - nem a tündérség, a tanítónéniség, a tehénpásztorság gyógyítja a lelket - sokkal inkább azon: érzem, hogy kívül-belül harmónia van, a testem és a lelkem is szép, sugárzó. Ezért van értelme sokáig turkálni a szekrényben a megfelelő ruhadarab után, nekem ezért éri meg kétnaponta hajat mosni, napi fél órát tölteni szépítkezéssel. Mert ettől érzem magam körül azt a különös varázst, ami a nap folyamán beburkol, és megvéd a bosszúságoktól, nehézségektől, gonoszságoktól. Emiatt lesz őszinte és sugárzó a mosolyom.
Szeretek úgy kilépni a lakás-ajtón, hogy tudom: az lehetek, akinek csak érzem magamat. Erdei tündér, pajkos manó, fennséges hercegnő, vagány tehenész-lány. Bárki és bármi. A lényeg nem is ez. Hanem az a sugárzó mosoly, ami belülről fakad, és beragyogja az egész napot.