Nomármost leszögezném: beértem. Abszolút időben. Nem szeretek metrózni, de néha hasznos.
Aztán ma este, már 7 után a Blahán felcsendült az ismerős hang: "A villamos utas-rosszullét miatt nem, csak a pótlóbusz az Ülőiig, aztán megint vili, türelem, megértés, csá..." Nem kicsit lettem ideges, persze, de azért beálltam várni a pótlót. Ami meg persze nem jött. Vagy 5 percig. Mert miért is jönne?!
Itt feladtam, gyors hetes, aztán kettes vili - és elértem a következő HÉVet, mint amire alapvetően számítottam.
Persze, reális ésszel tudom, hogy 10 percet vesztettem az életemből, ami nem nagy cucc; nincs értelme dohogni.
Ugyanakkor meg: ez az a szolgáltatás, amiért fizetek. Aztán kevereghetek hulla-fáradtan kerülő utakon azért, mert szar, vagy nincs tájékoztatás, mert ez a vészhelyzet-protokoll, satöbbi. (Apropó: múlt héten ezért gyalogoltam vagy 20 percet a vad-nyolcadik kerületben...)Elegem van, na.
Az Uno aksija megdöglött.
Lehet, hogy holnap biciklivel megyek.
igen erre emlékszem...anno Szfváron nem okozott gondod 20 percnyi várakozás sem a buszokra. Amikor Pesten éltem, először nehezen aklimatizálódtam ahhoz, hogy ha a metro lépcsője már rezeg, még a botozó öreg nénik is futásnak erednek, pedig regelente 2(!) percenként járt. AZtán egyszer csak azon kaptam magam , hogy már én is ezt csinálom. Sokkal felfokozottabb az élet és én is úgy siettem-mérgelődtem 2-3-5 percek miatt, mint akinek az élete múlik rajta.Ez ilyen.Mondjuk nem bánom, hogy már nem Pesten élek. Az ezernyi lehetőség, ezernyi felesleges időt vont el tőlem és nem csak a tömegközlekedés miatt...:)
VálaszTörlés