Írásaim ön- és közismeretem morzsáiból épülnek: saját szemüvegemen keresztül mutatom a saját világomat - és talán a Tiédet is.
Napi Coelho:
"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho
2010. november 23., kedd
Tapasztalatok kukorica-krémlevessel
Nagyon szeretem a kukoricát. Lévén hűvös-nyirkos ősz, a szezon pedig ideális a krémlevesek számára. Nemrégiben ettem a kedvenc vega-falafelesemnél márványsajtos kukoricakrémlevest...Aztán másnap visszamentem "repetázni" belőle.
Bár receptek után nem kutattam, tegnap este úgy döntöttem, megfőzöm saját kútfőmből ezt a finomságot - levesen felül úgysem ildomos többet vacsoráznom, ha már igyekszem jobban odafigyelni a táplálkozásomra újfent.
Így csináltam:
Meghámoztam és felkockáztam 2 sárgarépát, 1 fehéret és egy fél zellert. Feltettem őket bő vízben főni, majd hozzájuk tettem még fél kiló mirelit kukoricát. Addig főztem mindezt, amíg a zöldség meg nem puhult, idő közben sóztam (bőven), borsoztam, gyömbérrel ízesítettem.
Amikor már minden alkotóelem puhára főtt, akkor botmixerrel összeturmixoltam az egészet, és 1 deci tejszínnel, és némi tejföllel még összerottyantottam.
Aki tudja, paszírozza át a turmixolás után - akkor még a kukorica héja sem marad benne "darabos"! Én azért enélkül sem kaptam sírógörcsöt evés közben...
Reszelt sajttal nagyon finom vacsora kerekedett belőle. Az ementáli édeskés íze sokkal jobban mint hozzá, ment a mai trappista! Ajánlom Nektek is - de csakis akkor, ha tényleg szeretitek a kukorica ízét. Ez a leves ugyanis ízig-vérig kukorica!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése