Hálószoba-titkok

Egyszeri, és megismételhetetlen alkalom, hogy bekukkanthassatok a hálószobánkba!

Szögezzük le: mindeddig azt hittem, hogy nem hiszek a feng-shuiban, és a hozzá hasonló hókusz-pókuszokban. Árnyaltabban fogalmazva: köszöntem, de megvoltam nélkülük.
A minap azonban olyasmivel találtam szembe magamat, ami - jobb magyarázatom nem lévén - aláhúzta bennem a korábban vitatott tudomány- vagy misztikum-ág létjogosultságát.

Nem szerettem a hálószobánkat. A lila falat a dolgozónak szántuk - de a bordó nagyon sérülékeny volt, ígyhát amikor már jópár helyen levertük, összetapiztuk a falat, átköltöztünk a kevésbé érzékeny lila falú szobába.
Mindemellett a színnel még megbarátkoztam, viszonylag hamar. A fehér-zöld függönnyel, zöld állólámpával kifejezettem élénk hatású volt. De az elrendezés!?!
Már amennyiben egyáltalán lehetséges elrendezésről beszélni egy 2 méterszer 3 méteres helyiség esetében, amelynek fix bútorzata egy kétszemélyes matrac, valamint egy nagyobbfajta babzsákfotel...Kézenfekvő módon a 3 méteres fallal párhuzamosan aludtunk, a babzsák bekerült a lábunkhoz, abba a sarokba, ahol nem az ajtó van; a matrac mellé még befért egy eredetileg fürdőszoba-polcnak vett alacsony keményfa pad éjjeliszekrény gyanánt - és slussz.
Nem szerettem a hálószobánkat - így aztán valamelyik nap, nemezelés közben-után-helyett úgy döntöttem, hogy átrendezem (tudva, hogy a helyiség szelleme nagyban meghatározza az ott történő események minőségét is...).

Befordítottam a matracot keresztbe. Így persze a két fal közötti 2 méteren alszunk, és van, hogy a lábunk a hideg falhoz és - de ezt megoldja egy odacsavart pokróc...Amit viszont nyertünk: 40 centivel több hely a szoba elöterében. Így a babzsák sem odazsúfolva van a sarokban, hanem megkapja az őt megillető helyet - és gyanítom, így már használni is fogjuk.

A fürdőszoba-padnak távoznia kellett. Helyette az egyik nagyon minimál IKEÁ-s ülőke kapta meg az éjjeliszekrény posztját. Alatta kis textil-kosárban a kézkrém, arckrém, zsepi, miegymás; a tetején pedig csak gyertyák vannak. Nomeg a szigetközi kavicsokból kirakott szív, amit Zolinak készítettem még a nyáron...

Végül, hogy ne legyen olyan rideg az összkép, egy élénkzöld pokrócot keskenyre hajtottam, és a matrac teljes hosszában a fekhelyünk elé terítettem - így van egy kis átmenet a "kinti világ" papucsos keménysége, és a pihe-puha ágyikónk meleg meghitt nyugalma között.



Zolinak nagyon tetszett.
És azóta tényleg sokkal boldogabban telik a bent töltött idő! Még ha csak alvásról van is szó...:)