Kis dolgokban nem vagyok Fortuna kegyeltje. Általában nem nyerek tombolán, nem dobok annyiast, és a lottón sem volt még kettesem sem (lehet, hogy azért, mert nem lottózom). Az Életemet kezdetektől úgy tanították meg élnem, hogy lehetőség szerint ne bízzak semmit a véletlenre, szerencsére; hogy a Sorsomnak mindig aktív alakítója, kézbentartója legyek.
A nagy dolgok - talán éppen emiatt - a legtöbb esetben sikerültek. Nem buktam meg az autósiskolában; mitöbb: az egyetemen se, egyszer sem. Megtaláltam azt a munkát szinte keresés nélkül, ami hozzájárul ahhoz, aki ma vagyok és holnap leszek; szembetalálkoztam Zolival 10 év után; úsztam már meg saját hibámból kialakult életveszélyes helyzeteket autóval - egyszóval: van Őrangyalom, és a tapasztalatok alapján meglehetősen éberen és kiterjedt eszköztárral vigyáz rám.
Nincs okom panaszra. Mégis egy-egy önfeledt, igazából haszontalan és nem szükségszerű, nem életbevágó szerencsének néha valahogy sokkal felszabadultabban tudok örülni, mint komoly, súlyos mázliknak.
Még mindig elönt a melegség, az öröm, a felhőtlen belső mosoly, amikor eszembe jut: ma NYERTEM! Csernus Imre Felnőtt húsleves című könyvét, a Nők Lapja Psziché magazinra való előfizetésemmel. Régóta fájt rá a fogam - most pedig itt pihen az asztalon, nem kell kölcsönkérni, hiszen az enyém.
És nagyon szerencsésnek érzem magamat. Persze a könyv miatt is. És azért, amiért ez a nyeremény végiggondoltatta velem, milyen szerencsés is vagyok valójában. :)
Luca, köszönöm a szándékot, de már nem lesz szükségem rá, hogy kölcsönadd :)!
Mi is nyertünk, mert Mckaptuk ajándékba.
VálaszTörlésPapa