A tegnapi nap olyan-nagyon jól sikerült, hogy méltó helye lenne egy privát, nekem szóló mesekönyv lapjain (már, ha volna ilyen).
Reggel időben keltem, hogy még áthajtogassam a tésztát, majd a pihentetés után kisüssem ezt:
Azután kisvártatva (na jó: inkább "nagyvártatva", de ilyen szó meg nincs) elindultunk ide Bogival és Tökivel.
A túra felénél elkezdett szállingózni a hó; a Rám-szakadék tetején pedig már szakadó hóban ettük meg a friss házikenyeret kolbásszal, szalonnával és lilahagymával. Hmmmmm!
Visszaérve Dömösre még beiktattunk egy bögre forraltbort, azután hazafelé vettük az irányt.
Alig értünk haza, már indulhattunk is: Lilláékhoz voltunk hivatalosak. Ahol meg olyan jót Tabu-ztunk, hogy valamikor negyed éjfél táján jutott csak eszünkbe hazaindulni. Ekkor már többünknek masszív rekeszizom-láza volt - a röhögéstől...
Ilyen napokat szeretnék, még, sokat! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése