Zoli főz

A konyhám szentély. Szentély volt már akkor is, amikor nem lehetett benne fűteni, és a mosógép teteje volt az előkészítő pult. A szeretetem tetemes részét gondoskodás formájában mutatom ki; és bár tudom, hogy senki szívéhez nem a gyomrán át vezet az út, azért mindig büszke voltam rá, hogy egy beígért vacsora bárki számára csábító, legyen az barát(nő) vagy épp a Kedvesem.
Talán éppen ezért - lévén a főzés számomra művészet - iszonyúan szexisnek tartom, amikor egy férfi főz. Számomra ebben rettentő sok minden benne van: erő, gondoskodás, kifinomultság, ízlés, figyelmesség; ez olyasmi, amitől tündérkirálykisasszonynak érzem magamat egyből.

Zoli néhány napja főz. Nem erőltettem én; néha ugyan meginvitáltam a konyhába, amíg én alkotok beszélgetni, segíteni, kóstolni, de sosem volt elvárás, hogy feltalálja magát a pizzafutár telefonszáma nélkül is. Véleménye persze mindig volt - én pedig a kritikai észrevételeire általában felajánlottam neki a fakanalat...Merthogy a kibicnek semmi sem drága...
Múlt hétvégén viszont megbeszéltük, hogy spagettit főzünk. Aztán elszaladt az idő, nekem meg este 10-kor már nem volt kedvem nekiállni. Ellenben Vele.
Amikor 11-kor elém tett egy tányér gőzölgő, isteni illatú ételt, képtelen voltam ellenállni a kísértésnek. És láss csodát: az én precíz Párom recept nélkül, csak úgy érzésből isteni vacsorát alkotott. Másnap ebédre is vittem belőle.
Ma pedig egy nagy halom zöldséggel (köztük bébi kukorica és reszelt káposzta 2 színben) állított haza, és kikötötte, hogy holnap ezeket Ő fogja wok-zöldséggé kombinálni, hozzájuk ne merjek nyúlni délelőtt!
Vonakodva bár, de belementem. Nehéz leszámolni a megszokásokkal.
De ezt egyszerűen imádom! :)