:)

A dolgoknak akkor érezzük meg az igazi értelmét, amikor nincsenek közvetlenül a kezeink között. Amink van, azt gyakran észre sem vesszük addig, amíg el nem veszítjük figyelmetlenül vagy nagyképűen. Ilyen az egészség is. Gyakran addig-addig feszegetem a határait, amíg meg nem betegszem. Akkor meg már bármit megtennék, ha csinálhatnám visszamenőleg máshogy.
Sok gondunk, nézeteltérésünk, mélypontunk volt Zolival az elmúlt majd 3 évben. Nem egyszer lett volna mindkettőnknek oka is, ingerenciája is rávágni a másikra az ajtót, és vissza sem fordulni, meg sem állni egy új, egy önálló életig. Ami egyszerűbb. Vagy legalábbis bizonyára másképp bonyolult. Mégcsak nem is tudtuk mindig megbeszélni vagy feloldani ezeket a helyzeteket. Sokszor maradt bennünk feszültség, tüske, sértettség.
Most itt ülök, majd' három év után, és hazavárom a Párom. Olyasmit érzek, ami talán megbújik a hétköznapok teendői, ingerei között, amikor Ő itt van mellettem. Amikor morgolódik, hogy készülődni kellene reggel vagy sietnem kell haza este. Fel sem tűnik - csak akkor, amikor a helyén üresség tátong a napjaimban; amikor a bőrömön érintetlenül ég egy ölelés helye, amikor hiányzik egy mosoly, egy szó, egy móka, egy csók. Amikor mellettem van, gyakran egy másik univerzumba kívánnám nyaralni, amíg én végre karban tudom tartani a rendet a lakásban...Aztán elutazik, csak néhány napra, nekem pedig könnyek szöknek a szemembe egy közös zenénk hallatán, és számolom az órákat, hogy mikor látom viszont.
Úgy gondolom, ennek személyiség- és szemlélet-formáló hatása van. Máshogy készülök a Jövőre, mint korábban. Elfogadóbban. Toleránsabban. Nyitottabban, érzékenyebben és alkalmazkodóbban. Jobban belesimulva az Ő életébe, idomulva az akaratához, vágyaihoz.
Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalhassa azt a csodát, amit ma én érzek. Boldog éjszakát mindenkinek! :)