Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2012. december 6., csütörtök

Mélyet lélegezni



Én nem gondoltam, hogy az ember valóban kezdhet Új Életet.
Mert a személyiség, az emlékek, a múlt tapasztalatai, sebei nem változnak; vagy ha nagyon lassan, idővel mégis formálódnak, akkor sem tűnnek – nem tűnhetnek – el nyomtalanul. Az Új Élet inkább csak amolyan vágyálom. Csoda – gondoltam, az kell ide. Az kellene ahhoz, hogy lehessek boldog, laza, felszabadult. Szabad. Mélyen, legbelül. Félelmektől. Elvárásoktól. Saját görcseimtől.
Nem hittem a boldogságban – ahogy igazán a csodában sem.
Aztán persze a fejemre esett.
Mondhatnám, hogy magamnak csináltam; hogy megdolgoztam érte, fejlődtem, tanultam, megharcoltam és kiérdemeltem – de én abszolút nem érzem így. Nyilván abban is lenne igazság.
Megérdemlem-e? Szerintem mindenki megérdemel legalább egy esélyt. Esélyt mosollyal ébredni, ami kitart estig; esélyt hangosan énekelni száguldó tájak között; esélyt a vágyainak beteljesülni; esélyt valakire, aki szavak nélkül is érti.
Esélyt, hogy ha lehunyja a szemét, mélyen legbelül visszamosolyogjon magára.
Nem hiszem, hogy meg lehet ezért dolgozni – nem tudom, hogy ha egész életemben fejlődöm és alakulok, azzal vajon megszolgálom-e ennek az érzésnek az árát. De nem is gondolom úgy, hogy feltétlenül kellene.
Kaptam. Elfogadom. És boldog vagyok vele.
BOLDOG. Értitek? :)

4 megjegyzés:

  1. ezt olyan jó volt olvasni! :))

    VálaszTörlés
  2. Megélni is klassz! Örülök, hogy örülsz ! :-)

    VálaszTörlés
  3. :)
    Ha jól látom huszonegy kattintás és harmincezer lesz a nézettséged. Akkor is jár túrórudi?

    VálaszTörlés