Hajnali álom

Koromsötétben fekszem éberen. Hajnali 3. A fél órás küzdelem utolsó orrfújása után várom az álom ölelését. Kinyújtom a kezem. A hűvös ágynemű között megtalálom a kezét. Az érintésemre kinyílik, befogadja az ujjaimat. Apámnak volt ilyen keze. Meleg, erős. Apám sohase félt. Fekszem a sötétben, és arra gondolok, milyen jó lenne, ha apám tudná, hogy Neki is pont ilyen keze van. Talán nem félne annyira.