Egy a lényeg, Kedveseim:
Ha ebbe az irányba haladunk az Egyesületünkkel, akkor rövidesen nekem, nekünk is szembesülnünk kell majd helyzetekkel, amikor a velünk, segítségünkkel gyarapodott, tanult, fejlődött, tapasztalatot szerzett barátunk kedvet kap hozzá, hogy a saját szakállára is megpróbálja azt, amit eddig az óvó szárnyaink alatt, kicsiben művelt. Azaz, hogy létrehozza a saját "szemétdombját", amin innentől kezdve Ő a kiskakas, nekem meg semmi közöm hozzá.
Ezekre a helyzetekre szeretnék pillanatnyi tapasztalatból most jótanácsot adni jövőbeli önmagamnak, előre.
a.) Mindig olyan körülményeket, hangulatot, lehetőségeket, megbecsülést, jutattásokat kell minden együtt-dolgozó számára megteremteni és fenntartani, amelyben örömmel, szívesen, és negatív érzések nélkül van jelen. (Pillanatnyilag is vannak olyan kapcsolatok, ahol nem vagyok tökéletesen biztos benne, hogy ez megvalósul. Mindenesetre számomra ez egy fontos elv, amihez feltétlenül szeretném tartani magamat.) Ilyen módon sosem leszünk riválisok vagy konkurensek; bármelyikünk bármennyire is vigye, egymást támogatva és megbecsülve fogunk előre haladni.
b.) Meg kell emészteni: ha jó szakemberekkel dolgozom, akkor nekik idővel igenis lesznek saját útjaik, ötleteik, kezdeményezéseik. Ezért lehet haragudni, lehet ettől tartani, lehet érte átkozni Őket. Egy viszont biztos. Aki valamit középszerűen csinál, az nem vágyik rá, hogy a saját szája íze szerint továbbgondolja. A fejlődés útja az önállósodás. Kész, pont.
c.) A haszonnál sokkal többet ér a kapcsolat. A haszon ideig-óráig boldogít, a kapcsolat jó esetben egy életen át végigkísérhet. Egyértelmű tehát, hogy melyiket lehet érdemes feláldozni a másikért...
Ha eltérek ezektől az elvektől a jövőben, nyugodtan linkeljetek vissza ide, az alapokhoz. Vannak bizonyos hibák, amiket szeretnék a magam részéről elkerülni. Ahhoz túlságosan fájnak, amikor velem szemben követik el őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése