Nem nagyon büszke rá, de édesanyám egyszer - már felnőttként - megszökött a fogorvosi váróból. Azóta persze rengetegszer volt már fogorvosnál, mára egészen baráti kapcsolatot ápolnak, tehát már nem szökik meg.
Van ismerősöm, aki huszonsok éves fejjel azzal sokkolt, hogy VÉGRE rászánta magát, és elment nőgyógyászhoz. Huszonsok évesen, először.
Zsoltinak meg nincsen bankszámlája. Soha nem is volt. Egyszer rávettem, hogy elkísérjen az OTP-be egyesületes ügyeket intézni...És bankszámlája azóta sincs.
Szoktam mondani, hogy nem félek semmitől. De ez persze nem igaz. Azaz csak nem régóta.
Egyvalamitől ugyanis én is féltem.
A könyvelőtől.
Nem tudom racionális alapon megmagyarázni, de könnyebben megyek el vért adni, vagy a NAV-hoz sorban állni, mint arra, hogy egyeztessek a könyvelőnkkel. Pedig nagyon cuki. És gyermekkorom óta ismerem. És sokat segít. És nem ismer lehetetlent.
Valahogy mégis.
Úgy logikázok, hogy talán azért pont ettől félek, mert a könyvelőhöz-járással belépek a szigorúan felnőtt és racionális világba. Nincs apelláta. Aki könyvelőhöz jár, az nem gondatlan, laza ifjonc már.
Csütörtökön elmentem a könyvelőhöz. És megkönnyebbültem.
És nem találtam azóta sem több ősz hajszálat a fejemen, mint annak előtte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése