A bögre-analógia

2010 januárjában úgy döntöttünk Balázs barátommal, hogy közösen elkezdünk falat mászni. Balázs ki is nézett egy mászótermet a 11. kerületben. Igaz, a Móriczról még kellett buszozni vagy 10 percet, hogy odaérjen az ember, és első alkalommal elég aggasztó volt egyre beljebb hatolni a környező ipartelepen, de amikor végül megtaláltuk a helyszínt, azonnal beleszerettünk.

A hideg télből egy meleg, zsibongó csarnokba léptünk, a recepciós nagyon közvetlen és barátságos volt, jó humorral fűszerezve. Kedd volt. Azonnal összehaverkodtunk.

Mivel annyira nem volt azért meleg, az első mászások közepette kértünk egy forró teát. Ekkor derült ki, hogy nincs a helyen normális bögre, csak olvadozó műanyag-pohár. Kérdeztük, miért nincs, de erre nem igazán volt válasz, gondoltuk szegény az eklézsia (úgy nézett ki a hely), és továbbléptünk.

Persze, mentünk a következő kedden is. Odafelé még beugrottunk feltankolni a Tescoba, és ekkor jött az isteni szikra: vegyünk magunknak mászótermi bögrét! Ha minden héten jövünk, simán bent hagyhatjuk a teremben, és legalább lesz miből teázni a fennmaradó hideg hónapokban. Balázs - asszem - narancssárgát, én talán zöldet választottam. Aztán boldogan indultunk az újdonsült törzshelyünkre, a kedvenc recepciósunkhoz. 

Elő is adtuk neki a sztorit, nomeg a bögréket, és ekkor jött a meglepetés. Ő ugyanis nagyon elcsodálkozott, és azt tanácsolta, inkább ne hagyjuk itt őket, hiszen akkor bekerülnek a leltárba...Mondtuk, hogy egye fene, kerüljenek. De - mondta ő - akkor más is használja majd őket. Mondtuk: oké, csak kedden hadd legyenek a mieink. Értette ő, de figyelmeztetett, hogy nem biztos, hogy ezek után a bögréink sokáig meglesznek egyben, szépen, a helyszínen. Mi meg persze voltunk annyira nagylelkűek, nomeg lelkesek, hogy nyugtáztuk, elfogadtuk, és kész. Hittük is, nem is, hogy a bögréinknek lába kelhet. 2 db 400 Ft-os bögre. Ki vinné el? Miért? Hogyan?

Még pár hétig használtuk a bögréinket. Persze sose voltak elmosva az előző használat után. Talán még azt is feldobtuk, hogy hozunk mosogatószert és szivacsot, de arról már végképp le lettünk tiltva. Viccesen megkaptuk, hogy ne legyenek már ilyen innovatív ötleteink...Ígyhát kézzel, folyékony szappannal öblögettük ki más retkét a bögréinkből. De nem tulajdonítottunk ennek nagy jelentőséget akkor.

Végül - néhány hét után, amikor épp nem a kedvenc recepciósunk volt - aztán már nem voltak meg a bögréink. Elfogadtuk, végülis előre szóltak, ennyi.

2010. tavaszát írtunk. Fiatalok voltunk, tapasztalatlanok, lelkesek és naivak. 

Visszatekintve: már akkor lehetett volna kapcsolni...