Hétközmami

Sikerélményem van. :)

Tartottam tőle, hogy a kisbabás élet teljesen maga alá fog temetni. Tartottam tőle - pláne tartottam, hiszen már az elején kiderült, hogy Máté nagyon bújós, fizikai kontaktot igénylő baba - hogy most hónapokig semmi másból nem áll majd az életem, csak és kizárólag a baba figyeléséből, gondozásából. Hogy futni fog a lakás, törzsvásárlói kedvezményt ad a pizzafutár, nem lesz tiszta ruha, pláne nem a szekrényben; hogy az egyesület-elnöki feladataimat hírből se fogom tudni kezelni, nemhogy naprakészen...

Most pedig úgy tapasztalom, hogy sokkal hatékonyabban mennek az ügyintézési- és háztartási feladataim, mint korábban, amikor napi 8 órát legalább házon kívül töltöttem. NAV, Kormányablak, felelősségbiztosítás, orvosi időpontok elintézve; ugyanúgy hetente takarítok, a szennyes üres, van főtt étel a hűtőben (amit én főztem, nem a menza, és nem a nagyi).
És közben folyton Mátéval vagyok. Beszélgetünk, nézelődünk együtt, amikor ébren van - és közben csinálom a dolgomat is. Hol úgy, hogy a hordozókendőben csücsül, és velem együtt főz vagy mosogat; hol úgy, hogy a kanapéról figyeli ahogy teregetek, hajtogatok...

Szóval: nem egyszerű az idő-matek itt, ezt nem állítom. De legalábbis nem megoldhatatlan.

És ez - mostanában a ritka jelenségek egyikeként - mélységes sikerélménnyel tölt el. :)