Szombat délelőtt összeszedtünk mindenkit, aki a középsulis keménymagból megmaradt, és irány a Balaton. Pihi, nyugi, dumaparti ;sör-bor-sangria; kártya, activity, társasok; fürdés, röhögés, grillezés, sztorizás - ezekkel telt a hétvége: számomra igen kellemesen. A görög saláta ugyan nem lavórban készült, de azért úgy gondolom, meghajoltunk a 7 éve lefektetett hagyományok előtt. Klassz hétvége volt! Íme a képek:
Írásaim ön- és közismeretem morzsáiból épülnek: saját szemüvegemen keresztül mutatom a saját világomat - és talán a Tiédet is.
Napi Coelho:
"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho
2011. szeptember 14., szerda
Hétvége a Balatonon
2011. szeptember 8., csütörtök
Te miből nyersz energiát?
Én abból, amikor
- tudom, hogy nincsenek sürgető teendőim.
- a jólvégzett munka örömét érzem.
- összenevetünk valakivel valami ősrégi dolgon, és nem kellenek hozzá szavak, hogy értsük egymást.
- a nyakamba ugrik egy pöttöm lányzó, és közli, hogy hiányoztam a nyáron.
- elkapom a fényképezőmmel a pillanatot.
- Zoli úgy mosolyog, ahogy csak Ő tud.
- egy jó könyvet olvasok.
- nagyot beszélgetek valakivel mély, elgondolkodtató témákról.
- azt érzem, hogy helyes amit teszek.
- van egy tervem, amit meg szeretnék valósítani.
- jogosan megdicsérnek.
- egy kicsit magam lehetek a természet elemeivel és önmagammal.
- érzem, hogy bízhatok a földben, vízben, a karom erejében; amikor a dolgok egyszerűek és letisztultak körülöttem.
És Te miből nyersz energiát? :)
Normális munka
Anyu: "Mikor lesz már normális munkád?"
Viki: (baromira tökömtelevan hangnemben) "Szerintem ez a munka is normális, attól még, hogy nem kell nyolctól négyig valahol bent rohadnom..."
Anyu: "De én olyanra gondolok, ahol fix fizetés van, táppénz, meg szabadság; tudod, ilyenek."
Viki: (gondolatban) "Hagyjál már békén a hülyeségeiddel!"
Hát be kell valljam: Anyámnak (ismét) igaza volt. Bár tökéletesen megvoltam a magam kis óradíjban fizetett, időnként mindennap-máshol-tanítok munkakörömmel, ez így azért teljesen más érzés. Sokkal kellemesebb, kényelmesebb, biztonságosabb - és éppen ezek miatt, bár paradoxnak tűnhet, úgy gondolom, szabadabb lehet az életem így, hogy a munkámnak konkrét, jól definiált eleje-közepe-vége; ideje, helye, feladata van; és jogom (hohó, fizetett jogom...) van betegnek lenni, elutazni; és ugyanakkor néhanapján megszakadni, és sokat letenni az asztalra is.
Az egész helyzet - az új munkakör, a komplexebb feladatok, az egészben rejlő kihívások - teljesen fellelkesít, és rengeteg energiát ad - az életem más területeihez is. Talán egy éve nem volt olyan rendben a háztartás huzamosan, nem volt egymást követő ennyi nap főtt étel az asztalon, mint az elmúlt hetekben; újabban magamtól eszemben van, hogy meg kell etetni a teknőcöket; és a boltban már összemosolygunk a pénztárossal - mert ugye minden nap megyek...Tiszták a ruhák, be vannak hajtogatva; rend van a polcokon, vagy ahol nem, ott még alakul.
Tegnap a Csajszik megállapították, hogy ha már virágot locsolni is megtanulok, az egyenesen ijesztő lesz.
Szerintem meg nem. Elvégre: nekem is benőhet egyszer a fejem lágya. Ha nem is teljesen...:)
2011. szeptember 7., szerda
Munka-idő
Két napja életemben először van "munkaidőm" a szó szoros értelmében.
Úgy értem: mióta dolgozom, mindig meg volt szabva az a bizonyos idő-szükséglet, amit a munkámmal kell töltsek; de ezt eddig minden esetben a munka maga határozta meg; annyi időt kellett rászánnom, hogy tutira csillagos hatosra el legyen végezve - és kész.
(Hozzátartozik persze, hogy az ilyen rugalmas munkaidőnek az anyagi honoráriuma is rugalmas, értsd: sok esetben kiszámíthatatlan...)
Két napja - úristen, ez már a harmadik - nem az a feladatom, hogy adott munkát megfelelően elvégezzek - tart ameddig tart; hanem az, hogy adott időkeretet hasznos, az engem foglalkoztatók számára releváns és előremutató tevékenységekkel töltsek ki.
Kreatív feladat - ígyhát alapvetően vonz; de be kell valljam: még szokni kell. Egyelőre legszívesebben folyamatosan listát írnék, hogy még mit tehetnék ma, holnap, holnapután; mert pillanatnyilag rettegek, hogy elfogy a feladat. :)
Nem kell megnyugtatnotok; tudom, hogy nem fogy el. Mindemellett vicces, hogy egy új munkakörben első körben ez a legnagyobb problémám...:D
2011. szeptember 5., hétfő
Világ vége vs. világ közepe :)
Három napra lementünk a hétvégén a térképről. Beszámoló képekben. Vigyázzatok, komoly elvágyódást okozhat! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)




























