Napi Coelho:

"Az utazás soha nem pénz, hanem bátorság kérdése." Paulo Coelho



2011. szeptember 1., csütörtök

Az utcán hallottam...

...egy kb. 20 éves lány mesélte egy hasonló korú srácnak. Szó szerint jegyeztem le, most megosztom az okulásotokra:

Életemben egy fiú volt, akinek kinyaltam a seggét. És mit kaptam? Szart!

No comment.

2011. augusztus 29., hétfő

Lak-hat-ás

Albérletben lakunk. Nem kicsit utáljuk. Mindez akkor tetőzött be végleg, amikor hazatértem 2 és fél hét áldott vidéki létből a csepeli valóságba. Azt az első pár napot nem kívánom senkinek.
Lakunk tehát ott és úgy, ahol és ahogy; de ÉLNI valahol egészen máshol, vagy legalábbis máshogy tudnánk. E ponton jegyezném meg, hogy Zoli sem rajong túlzottan a panel-valóságért. Nem is értem...! :)

Osztottunk-szoroztunk, megnéztük a kiadó lakás piacot; végiggondoltuk, mikor költözhetünk végleg vidékre; mi hiányzik az életterünkből, satöbbi. És arra jutottunk, hogy az esetleges azonnali költözés esélytelen. Mert drága, nagy kosszal (és energia-befektetéssel) jár, cserébe nem igazán hosszú távra szól; és újból valaki más lakásába kell pénzt pakolni, hogy jól érezzük magunkat benne. És azt nem akarjuk megint.

Úgyhogy eldöntöttük, hogy radikálisan megváltoztatjuk a lakókörnyezetünket - mindezt (a költözéshez, lakásvásárláshoz, stb.-hez mérten) filléres alapon. Így dőlt el, hogy a kanapénk váza nemsokára az ágyunk alapját adja majd; hogy a foteleinket egy időre nyugdíjazzuk (persze gondosan eltárolva); hogy növesztünk egy kétszer akkora előszobát, mint az eddigi; hogy kipurhabozzuk a csótány-járatokat a vizesblokkokban; hogy összerámoljuk a felesleges csetreszeket; falvédőt veszünk és szőnyeget; az üvegasztal megy a fotelek mellé, cserébe padló-deszka lesz a földön üléshez...

Jogos igénynek érzem, hogy amikor HAZA jövök, akkor OTTHON érezzem magamat. Most - ha minden jól megy - ez megvalósulhat. Drukkljatok! :)

2011. augusztus 28., vasárnap

2011. augusztus 26., péntek

Gasztro


Mi köze van egymáshoz a
- tejben párolt zellernek
- a friss főtt kukoricának
- a leveles spenótos mártogatósnak,
- a házivajas-petrezselymes kenyérnek
- a tzatzikinek
- a mirelit halrudacskáknak,
- a jegesteának,
- a szeder-joghurtnak és az
- az őszibarack-lassinak?

Elárulom: effektíve semmi.
Eltekintve attól az egy apróságtól, hogy ezeket kívántam meg, és készíte(tte)m el ma. Jó étvágyat nekünk! :)


Életkép

Jelöletlen időpont az éjszaka mélyén. Már az összes papírzsebkendőt elfújtam a lakásban. Legalábbis - ekkor még - ezt hiszem. Wc-papír sincs - próbáltátok már szalvétával pótolni? Nagyon beteg dolog! Orrot fújni persze - természetesen - az is jó.
Kibotorkálok; a szemem abban a pillanatban kezd el nyithatatlanul fájni, ahogy a laptopot felnyitva megdörzsölöm; hős vagyok, és betöltök pár oldalt a neten, de igazából nem jutok döntésre az éjszakai tevékenységet illetően. Mindenesetre befújok egy határozottat az orrspray-el, amitől már tudom, hogy nem marad orrnyálkahártyám, node a lassú fulladásos halálnál ez is sokkal jobb.
Aztán jön az isteni szikra: a neszeszeres-ládában talán még rejtőzik zsepi. Éééééés Igeeeeen! Gratulálok magamnak, bár összesen ha 8 darabot találtam. Eldöntöm, hogy így, orrspray után, pláne hogy már nem kell aggódni a zsepi-projekten, tutira azonnal el fogok aludni.
Aztán eszembe jut az oliva-bogyó. És iszonyatos-brutális módon megkívánom. A hűtőben találok hozzá joghurtot is, natúrt. Belehajigálok úgy 20 szemet, és megsózom.
Visszabotorkálok az ágyba a zsákmánnyal. Zoli mélyen alszik, de azért kedves morgással konstatálja, hogy megszűnt az átmeneti hiányom.
Én meg majszolok, azután - mint aki jól végezte dolgát - mély, háborítatlan álomba merülök.

Volt már ennyire hülye éjszakátok? :)
A vicc, hogy a végére még élveztem is!